Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai

ive 16 sziirflexiós medre kisebb kanyarokból álló mederszakasszá alakult. A kanyarok amplitúdója nem nagyobb 10-20 m-nél.Part- biztosítás tehát nincs e szakaszon. A 23-as szakasz lapos kanyarjai is keveset változtak. A 35-ös VO-nál lévő ka­nyarnál volt a legnagyobb változás ,de itt sem nagyobb a kitérés 20 m-nél. A kanyar csúcsának haladása sem nagyobb 50 m-nél. A 22-es szakasz elejének kanyarjai is hasonló 20-30 m-es mederváltozást mutatnak, alsó felének egyenes szakasza viszont tel­jésen stabil. A 21-es szakaszra (147.ábra) végig áll az a megállapitás, hogy a legkisebb meder- v|áltozás is csak ott mutatható ki, ahol a Sodorvonal kisebb-nagyobb törést szenvedett Még az enyhén, de fokozatosan Ívelő szakasz is teljesen stabilnak bizonyult. A 20-as szakaszon az 1910. évi felmé­réskor kisebb kanyarok sorakoztak egymás után. Ezek a kis kanyarok élénken változ­tak; fejlődtek, vándoroltak.Legnagyobb ki­térésük azonban nem haladta meg a 30 m-t, tehát a változások a régi tengely mentén zajlottak le. A 19-es szakasz egyenes volt (148.áb­ra) . Változása nem is haladta meg a 10-20 m-t. A 18-as szakaszon az 1910-es térképen enyhe hajlatok voltak, melyek 1958-ig sza­badon fejlődve 30 m-es amplitúdójú kanya­rokká alakultak. A 17-es szakasz csaknem egészen egye­nes volt. Változása inkább a kanyargós szakasz felőli részén volt emlitésre mél­tó. Az 1910-es és a mai állapot között az egyenes szakasz változása 10 m körüli volt. A 16-os szakasz (149.ábra) enyhén Íve­lő és egyenes szakaszokból állt. Változás csak az Íves szakasz átmeneténél és egy másik inflexiónál volt kimutatható,de itt sem haladta túl a 20 m-t. Az egyenes sza­kaszon a változás szóra sem méltó. A 15-ös szakasz felső része egyenes, alsó része egy kanyar felső szárnya. Az egyenes részen nen volt változás,a kanyar­nál pedig kb. 20 m-es kitérést állapítot­tunk meg. A 14-es szakasz (150.ábra) két enyhe Ívből és egy egyenes szakaszból áll. Az iveknél kb. 30-40 m-es kitérés következett be, az egyenes szakaszon viszont nem volt változás. iveinek megfelelően kisebb mederváltozáso­kon ment át. Kitérései nem haladták meg a 10 m-t. A 9-es szakasz majdnem végig egyenes volt. Az egyenes szakaszon nem is volt vál­tozása. A rábapatonai hid alatti szür- flexió-nál viszont 10 m-es kitérése kelet­kezett . A 8-as és 7-es szakaszon (153. ábra) az egyenes és enyhe ivekben forduló meder minden szabályozási mü nélkül a lehető legjobb egyensúlyi állapotban van. Válto­zása a 10 m-t sem érte el a szabályozások óta. Hasonló volt a helyzet az 5-ös, 4-es, 3-as és 2-es szakaszokon is (154-155.ábra). A változás annyira minimális volt, hogy a vezetőmüvekkel, partvédőmüvekkel sza­bályozott szakaszok stabilitását messze fe­lülmúlták. Az 1-es szakaszon (főleg a torkolati részen (156.ábra) nagyobb változás is ke­letkezett a szabályozások óta. A változást egyedül a kanyarokkal, vagyis a sodorvonal megtörésével lehet magyarázni. 4.3. A Rába mederváltozásaiból és szabá- lyozásábél levonható tanulságok A magyarországi folyószabályozó szak­emberek - ha a "német szabályozási rend­szer" helytelenségére bizonyítékot hoznak fel, a Rába szabályozására hivatkoznak^nint olyanra, ami nem vált be. Vizsgálatainkból kiderül, hogy ez az elmarasztalás teljesen indokolatlan. Vizs­gálatainkkal megkíséreltük, hogy az erő­teljesebb változást szenvedett mederszaka­szokon a változások okaira is fényt derít­sünk és az adatok alapján tegyük vizsgá­lat tárgyává a "régi szabályozás" helyte­lenségéről elterjedt hiedelmeket. Olyan meder-vonalazást keresni telje­sen reménytelen dolog, amely további kar­bantartási munka nélkül biztosítja a fo­lyóval kapcsolatban felmerült igényeket. Ilyen "egyensúlyi állapot" keresése meta­fizikus szemléletre vall. De meg lehet ta­lálni azt az optimális medervonalazást, a- mely a legkevesebb karbantartási munkával a legstabilabb és a legjobb lefolyást biz­tosítja. Enyhén iveit a 13-as szakasz is, ki­térése alig volt. Hasonló volt a helyzet a 12-es és ll­es szakaszon is (151.ábra). A 11-es szakasz kanyarokkal kezdődött, majd egyenes mederbe ment át. A kanyar itt is változott (kb. 20-30 m-t) , az egyenes szakasz változatlan maradt. A 10-es szakasz (152.ábra) is enyhe Már az ókori gondolkodóknál (pl. Hé- rakleitosznál) is a változások törvényei­nek megfogalmazásához ihlet forrása, gon­dolat ébresztője volt a folyó. Nem lehet tehát azt sztatikus szemlélettel helyesen szabályozni sem. A folyómeder szabályozásá­val kapcsolatos igényt, illetve a szabályo­zás célját (nagyon találóan és tömören) igy fogalmazták meg: "... szabályozásával az egyensúlyi állapotot kívánjuk biztosítani, tehát azt,hogy partjai el ne mosódjanak,de fel se töltődjék. Emellett kivánalom, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents