Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai
a 19. század végi szabályozások befejezésekor pontosan nem tudjuk, mert nem áll rendelkezésünkre a szabályozások helyszin- rajza, de az 1910-es térképek már a szabályozott szakaszok erőteljes változásait tükrözik. A változás elsősorban a meder sodrának megtöréseinél volt nagyobb mértékű. Az egyenes szakaszok alig változtak.Ha mégis bekövetkezett egyenes szakaszon is emlitésre méltó változás, az minden esetben kanyarok változásával, fejlődésével volt kapcsolatban. 4.2.4. A_szabályozások_utáni_mederváltozások A sárvári hid alatti 56-os szakaszon (134. ábra) az egyenesebb szakaszon maximálisan 50 m-es kitérés volt megállapítható, mig a 87-es VO alatti kanyarnál 150 m- es. Hasonló fejlődést mutat az 55-os szakasz mederváltozása is, de sokkal határozottabb formában. AQkanyar alatti egyenes szakasz után kb. 30-os töréssel irányt változtatott az 1910-es meder. Az egyenes szakaszon kb. 5 m-es lett a legnagyobb kitérés, a kanyarnál 150 m-es. Megállapítható az is, hogy az egyenes szakasz első felén olyan fejlődési tendencia uralkodik, mely az egyenes szakasz hosszabbitását,továbbjutását munkálja. Az 54-es szakasz (135.ábra) kicsi kanyarjának méretei is megnőttek és egyben az alatta lévő egyenes szakaszon ellenkanyart, ill. új kanyargós szakaszt teremtett, mely napjainkban is fejlődik tovább. A sodor kilenditéséből keletkezett elfajulások csak az 54-es szakasz végén csillapultak le. A kitérések a ÍOO m-t is meghaladták . Az 53-as szakasz felső részén az egyenesebb meder-rész kb. 20 m maximális kitérést szenvedett, mig a kanyargó részén a 80 m-t is elérte. Nagyobb kitéréstől és elfajulástól a partbiztositás és a sarkan- tyús szabályozás védte meg. A kanyar haladása 300 m körüli volt. Az 52-es szakasz kanyarjai a partbiz- tositások és vezetőmüvek ellenére 1910 óta 100-150 m-es kitérést szenvedtek. A szabályozási müvekkel a mederváltozások ütemében csak 50 4-os csökkentést tudtak elérni. Az újabb szabályozások partvédő és vezető müvei feltehetően rögzítették a mederszakaszt . Hasonló a helyzet az 51-es szakaszon is. A partbiztositások és vezetőmüvek részben elterelték új vonalra, részben megállították a meder vándorlását a kanyargó szakaszokon, az egyenes szakaszon viszont emlitésre sem méltó a meder változása, noha semmi sem védi azt az elfajulástól. Az 50-es szakasz kanyarjainál is bonyolult vezetőmüveknek és a partvédelemnek tulajdonítható, hogy nagyobb vándorlás nem következett be. A 49-es szakaszon (137. ábra) nem épültek szabályozási müvek. Átmetszések révén a szakasz csaknem teljes hosszában egyenes lett. Mederváltozást csak a felső végén lévő iveit szakaszán szenvedett, de ez a kis 30-40 m-es kitérés is a fölötte lévő kanyarok hatásának tulajdonítható. Az egyenes szakasz kisebb része átterjed a 48-as szakaszra is. Az egyenes rész vége itt is egyenesítő eróziós tevékenységet fejtett ki mindaddig, amig a vezetőmű, ill. a partvédelem a laterális eróziót meg nem állította. A kanyarokat a szakasz többi részén is megkötötték szabályozási müvekkel, a 73-as VO-nál lévő egyenes szakaszt viszont - talán szándékosan - kanyargós szakasszá alakították. A szándékosság a vezetőmüvek alakjából látható.A szabályozási müvek arra utalnak, hogy itt a Girardon-féle szabályozási rendszer kialakítása van folyamatban. A sodor szándékos kilendítése és terelő müvekkel való irányítása a 47-es szakasz kanyarjain is éreztette hatását.A kitérés nagysága azonban - szemben az előző szakasz 130 m-es kitérésével (hála a biztosításoknak) - itt nem lépte túl a 60 m-t. A 46-os szakaszon (138.ábra) a kanyarok fejlődése ugyancsak megállapítható. A 71-es VO-nál lévő felső kanyar kb. 90 m-t változott és kb. 300 m-t vándorolt lejjebb, ellenkanyarját a partvédőmüvek megállították fejlődésében. A következő kanyar mintegy 50 m-es kitérést mutat, lapos ellenkanyarja viszont 10-20 m-nél többet alig változott. A 45-ös szakaszon vezetőmüvek tompították le a partromboló tevékenységet.E müveknek tulajdonítható, hogy e szakaszon a mederváltozást gyakorlatilag megszüntették, de - a sodorvonal lengése révén - megmaradt az alatta lévő szakaszra gyakorolt hatása. A 44-es szakasz (139.ábra) felső fele egyenes, az alsó iveit. Az előbbi (45-ös) szakasz kanyarjának hatására kb. 50 m-es oldalazás következett be az egyenes szakaszon is. Alatta lévő kanyarban viszont a kitérés 100 m-t is elért. A kanyarvándorlás pedig kb. 200 m-ben állapítható meg. Ellenkanyarjának fejlődését - a nicki hid közelsége miatt - partvédő, ill. terelőművel állították meg és terelték át a folyót a hid alatt. A folyó a hid alatt 30°“os szöggel tér el a merőlegestől. A hid alatti hajdani egyenes szakaszra ez rányomta' a bélyegét. A partvédő és terelő müvekkel nem védett egyenes 43-as szakasz (140.ábra) fejletlen, de határozott kanyarokból álló szakasszá alakult. A kanyarok amplitúdója még nem haladta meg az 50 m-t. A 42-es szakaszon a sodorvonal lengése már 250 m-es kitérést okozott és 150 m- es amplitúdójú kanyarokat szült. A 63-as VO-nál lévő kanyarelfajulást a legújabb szabályozások átmetszéssel és vezetőmüvekkel megszüntették,az alatta lévő kanyarokat pedig partvédő és vezetőmüvekkel ugyan
