Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai
1 2 3 4 5 6 7 53. 1783 2 ,05 1840-60 1,35 0,90 4,500,70 1910 1,35 3,00 0,20 0,00 A 1921-22 1,25 0,30 0,200,10 1958 1,35 0,20 0,60 + 0,10 54. 1783 1,25 1840-60 0,95 0,00 4,300,30 1910 0,90 1,00 0,000,05 A 1921-22 0,85 0,00 0,150,05 1958 1,05 1,00 1,00 + 0,20 55. 1783 1,85 1840-60 1,95 2 ,00 1,00 + 0,10 1910 1,40 0,00 4 ,000,55 A 1921-22 1,35 0,10 0,400,05 1958 1,40 1,50 0,50 + 0,05 56. 1783 1,35 1840-60 1,40 2,20 1,50 0,05 1910 1,05 3,40 0,500,35 A 1921-22 1,05 0,70 0,00 0,00 1958 1,15 0,00 1,50 + 0,10 4.2.2. Mederváltozások a szabályozások rai szabályozásoknak a meder változásaival előtt Az értékeléshez kijelölt szakaszok számozása ugyan a torkolattól kezdődik, az értékelést mégis a folyás irányában haladva tanácsos végezni. A sárvári hidnál az 56-os szakasznál kezdjük a változások értékelését (134. ábra). Az I. és II. katonai felmérés közötti kb. 60 év alatt a Rába hid alatti (87-es VO környéke) 56-os szakasz jelentős változásokon ment át. A hid körüli sziget megszűnt, a jobbparti ág elcsökevényesedett,a sziget alatti kanyar amplitúdója megnőtt, hossza felére csökkent és párszáz métert vándorolt. Az alatta lévő kanyar amplitúdója kétszeresére nőtt és hossza is megkétszereződött. 400 méteres haladása miatt pedig az 56-os szakaszból az 55-ösbe vándorolt. Az 56-os szakasz mederhossza ugyanekkor alig változott. A mederváltozás tehát a kanyarok alakjának,méreteinek változásában és a vándorlásban határozható meg. Az 55-ös szakasz (a 85-86. VO környéke) alig 100 m-es amplitúdójú és 150-200 m-es hosszúságú kanyarokból 200 m-es amplitúdójú és 500 m hosszú kanyarok alakultak, a vándorlás a 600 m-t is elérte. Az előző szakaszhoz hasonlóan értékelhető. Az 54-es szakaszon 200-300 m hosszú 100 m-es amplitúdójú kanyarokból - feltehetően - enyhén Ívelő szakasszá alakult. Átmetszésre utalnak ugyanis a lemetszett kanyarok formái. A változás tehát esetleg emberi beavatkozásnak tulajdonítható (135. ábra) . Az 53-as szakaszon hasonló lehetett a helyzet; egyik kanyart átvágták, másik természetes utón lefüződött és az uj mederben újabb kanyar képződése indult meg. Az 53- as szakasz szemléletesen mutatja be a koszembeni meddő harcát. Az uj kanyarképződés közben az előbbi vonalazáshoz viszonyítva a medernek 450 m-es kitérése is volt. Az 52-es szakasz is hasonlóan értékelhető. A 82-es VO alatti kanyart átmetszették, a folyó azonban a régi kanyart sem hagyta el, hanem a keletkezett mesterséges szigetet illesztette be a sodrába, miközben hatalmas oldalazó tevékenységet fejtett ki. Ezt a szakaszt a vizsgált két időpont között tehát a közel 300 m-es kitérés, a kb. 200 m-es kanyar- és szigetvándorlás jellemzi. Az 51-es szakaszon a 18.sz. eleji szabályozások nyomai tükröződnek a 80-as VO körüli és a 79-es VO közelében lévő sziget alakjából (136. ábra). Az átvágásból uj kanyar alakult, s a kanyar 350 m-t vándarolt. Volt egy kb. 800 m-es viszonylag egyenes szakasz is a kanyarok alatt. Ezen a részen a legnagyobb kitérés nem haladta meg a 100 m-t, a kanyaroknál viszont a 400 m-t is megközelítette. Az 50-es szakaszon 300 m körüli kanyar-vándorlás és 240 m-es kitérés is előfordul. A 49-es szakaszon 50-70 m-es amplitúdójú fejletlen kanyarok 150 m-esekké váltak, s a hosszuk is megkétszereződött. A 75-76-os VO közötti sziget pedig megszűnt (137. ábra). A 48-as szakasz oldalirányú vándorlása tekintélyes volt. Egy km-es hosszúságon mindenütt meghaladta a 120 m-t, a legnagyobb kitérése pedig a 440 m-t is elérte. A 47-es szakaszon 600 m-es haladást és tekintélyes kanyarméret változást lehet megállapítani a vizsgált időszakra vonatkozóan. Az amplitúdók kb. 100 m-t megnőt175
