Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
Elsősorban Pávai-Vajna F. (1930,1943) nevét kell megemlítenünk azok között, akik e kaptafa-jellegü internid-tömeg merevségét először kétségbe vonták. Pávai-Vajna F. még nagyon kevés mélyfúrásra, inkább felszíni megfigyelésekre támaszkodva feltételezte, hogy a Kárpát-medencének mobilis aljzata van, tehát alpi jellegű, azaz torlódott, redőzött struktúrájú kell, hogy legyen, s hogy a törések, gyűrődések napjainkig folyamatban vannak. Vadász E. (1945) elismerte Pávai-Vájná F. érdemeit, de ő valahol .Prinz és Pávai között foglalt állást, kiemelve, hogy a negyedidőszaki mozgásokat nem tekinthetjük orogén mozgásoknak (p. 11). A mélyfúrások sokasága (elsősorban a többezer szénhidrogénkutató fúrás) egyre inkább Pávai-Vaj na F. elgondolásait tánasz- totta alá. Egyre inkább bebizonyosodott, hogy a merevnek hitt medencealjzat nagyon is mobilis üledéksávokra tagozott, ahogy azt a 2-3. ábra /szelvénypár/is jól ábrázolja. Az alaphegység ugyanis elsősorban az alsókréta elején és a miocénben lezajlott események során redőzést, dinamometamorfózist szenvedett (Jantsky B. 1956, Vadász E.1935. 1960. p.34.) és vulkáni eredetű kőzetanyagokkal átszőtt mezozoós és paleozoós, ill. idősebb kristályos kőzet-sávokból áll. E sávok az Alföld medence-üledékei alatt DNy- -ÉK-i csapásban húzódnak, de folytatásait is figyelembe véve, vagyis az egész Kárpát- -medencét és a Balkánt is tekintve ma "S" alakú csapás-vonulatban vannak összehajlit- va (Mike K. 1979/a). E csapásváltozást kisérik az ofiolitok és bánátitok előfordulásai is. Az általánossá vált hagyományos szemléletet csaknem robbanásszerű erővel alapjaiban rázta meg Eg.yed L. 1955-ben publikált Föld-tágulási elmélete, mely mind a Kober-féle, mind a Wegener-féle globális tektonikát forradalmi gyorsasággal átértékelésre kényszeritette. Egyed L.és Stegena L. (1958) közös publikációjának megjelenése után seregestül láttak napvilágot a Föld-alak- és méretváltozásairól, valamint az óceáni medencék tágulásáról, a litoszféra alatti konvekciós áramlásokról szóló globális tektonikai tanulmányok. Az újabb kutatások ugyan már több helyesbítést tettek szükségessé az elméletben, de annak progresszív jellegét ez nem érinti.A Földsugár tágulásának üteméről ugyanis kiderült, hogy az csak évi pár mm-es nagyságrendű, s hogy az csak tendenciáját tekintve növekedés, különben inkább pulzációnak nevezhető (1. táblázat és 4. ábra). Ebből nőtt ki évek alatt a globális lemeztektonikai szemlélet, mely az Alp-Kárpáti-hegy- ségvonulat keletkezését és kialakulásának folyamatát is alapjaiban más megvilágításba helyezte (Dietz,R.S.-Holden,J.C. 1970, Hess,H.H. 1955, Wilson J.T. 1965, Stegena B. 1964, 1967, 1973, 1977, Van Andel,S.I. -Hospers,J. 1968, Andrusov D., 1968, McKenzie,D.P. 1969, Andrews, D.J, 1972, McElhinny,M.W. 1973, Taksöz,M.N, 1975, Stewart,I.C.F. 1976, Aldrich,M.J. 1978 és Szádeczky-Kardoss E. 1959, 1966). Itt kell kiemelnünk Szádeczky-Kardoss E. (1967) vitaindító tanulmányát, a vitában aktivan résztvevő Balkay B- (1960, 1975) hozzászólását, valamint Stegena L. (1978), Szádeczky-Kardoss E. (1968, 1971) újabb tanulmányait és Báldi T. (1976) könyvét. A Kárpát-medence szerkezeti vonatkozású genetikai szintézisének összeállításánál azokat a részlet-kutatásokat is előzménynek kell tekinteni, amelyek később az új szemlélet kialakulásában fontos szerepet játszottak. Az Íves lefutású törésekre hivta fel a figyelmet pl. Mike K. (1963, 1964, 1976, 197 8) , Rádai Ö. (1988) a köralakúakra,sMoldvay L. (1970) pedig a diapir jellegű kipréselődésekre. Előzménynek kell tekintenünk azokat a nagyobb földtani szintéziseket, melyek elsősorban szerkezeti áttekintést nyújtottak a Kárpát-medencéről, vagy szerkezeti vonatkozásban kulcs-fontosságú kérdéseket elemeztek (mint pl. a magmatizmus, vulkanizmus, vagy dinamometamorfózis). Ilyen jellegű munkák jelentek meg Jantsky B. (1950, 1953, 197 9) , Kőrössy L. (1963), Balogh K. (1977), Szepes- házy K. (1975) és Wein Gy. (1972, 1976) Juhász Á7 (1969) kutatásai nyomán. Wein dinamikus és dialektikus szemléletéhez áll a legközelebb a továbbiakban ismertetésre kerülő új morfogenetikai szemlélet is . A Kárpátok és a Kárpát-medence morfológiai kialakulását ugyanis nem lehet a környezetétől térben és időben elszakítva tárgyalni. Az eseményeket csak akkor érthetjük meg igazán, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy mi történt ugyanakkor a bolygónk, ill. kontinensünk más részein. 1.3.2. A_kéregmozgások_szeregéről_általában A kéregmozgások nagymértékben befolyásolták, szinte meghatározták nemcsak a medence kialakulását, hanem a vízrendszer változásait is. Csak az éghajlati hatások hasonló jelentőségű tényezők, de azokkal külön fejezetben foglalkozunk. A nagy hegységképződések nem rendszertelenül követték egymást. A Föld szilárd kérgének kialakulása után a földtörténeti kutatások hat nagy gyűrődési ciklusról (orogén periódusról) és ugyanennyi töréses jellegű hegységképződésről (kratogén periódusról) adnak számot, melyek szabályosan követték egymást. Az egyes orogén pa- roxizmusok között 250 millió év telt el,s ez a ciklus megegyezik a Galaktika tengelykörüli forgásának idejével is (lásd: Mike K. 1980/a) De nemcsak a hegységképződések, hanem az éghajlati jelenségek nagy változásai is (Brooks szerint) ugyanezt a ritmust követték (v.ö. Hédervári P. 1961. p.127), sőt a Föld alakváltozásai, a Föld lapultságának viszonyai is (Schmidt E.R.1957). Jogos tehát az a föltevés, hogy a hegységképződési ritmusok is égimechanikai hatásokkal állnak kapcsolatban (Bacsák Gy. 1955). A globális tektonika fő ritmusait tehát nagyon valószínű, hogy ezek váltották ki. A nagy kéregfeszültségek forrását azonban a táguló világegyetemben kell keresnünk, mely a föld térfogatában is « 6
