Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
kezdett kialakulni. A Csepel-sziget környéki szelvények közül néhányat a ,25- 27. ábrán láthatunk. A szelvények is e mozgásról beszélnek. A szelvény alatti mozgás- -diagramból kitűnik, hogy a Ráckevei-(Soroksári )-Dunaág alatt ma is süllyedés van folyamatban, mig a Gödöllői-dombság ma is emelkedik. Ez a szintváltozási térképen is jól látható ( 26j 29. ábra)',. A szintváltozások még a szabályozások előtti Dunára is elevenen hatottak. Erre utalnak azok a földtani szelvények, melyek alá a szintváltozási diagramot ugyancsak megrajzoltuk (30.. és 31. ábra) . Az egyik földtani szelvény szerint a Dunaujváros-Szalkszentmárton között átfolyó Duna-szakasz alatt ma is süllyedés van, s a dombság itt is emelkedik, a másik szelvény szerint pedig Úszód és Fegyvernek között a Duna vonalát harántoló emelkedő pászta hatására terelődött a Duna Paks felé. Ez a mozgás ma is folyamatban van. A 32. ábra szelvénye Dunapatajtól dél felé tart Hild-pusztáig. A mai Dunát ugyan nem érinti, de a rétegek térbeli helyzetének és a mozgásdiagramnak az összehasonlításából kiolvasható a kéregmozgások jelentősége . Az egymást hálózatosán harántoló földtani szelvények egy része arra enged következtetni, hogy a würm után az Alföld egyrészének süllyedése megállt, sőt ténylegesen is emelkedni kezdett, mégpedig sávosan változó intenzitással. A pleisztocén rétegek hajlatai tehát nem követik a mai szintváltozások tendenciáit. Ez a "disz- kordancia" nem vonatkozik a holocénkori rétegekre, melyek kivétel nélkül összhangban vannak a recens kéregmozgások tendenciáival A Dunavölgy legdélibb magyarországi szakaszán elsősorban a rétegek dőléseiből látható, hogy a kéregmozgások mint avatkoztak be a Duna mederváltozásaiba .Van azonban néhány fiatal törésvonal is,melyek mentén a rétegek nagyobb szintkülönbséggel folytatódnak, vagy a folyóvízi üledékek le is tárolódták ( 33 . ábra). A bajai szelvény alatt mozgásdiagram is van. Az ábrán látható,.hogy a jelenkori mozgásoknak nemcsak a Duna alakulására, de az egész domborzat fejlődésére is hatása van (33i ábra). A mohácsi szelvény rajzán az látható, hogy a pleisztocén-pliocén rétegek között húzódó törésvonal ma is mozog, s a Duna a vetődés közelében alakította ki a medrét. A Duna mellékvizeinek változásai szoros kapcsolatban voltak a főfolyó vándorlásaival, hiszen ha a kéregmozgások nem is érintették volna azokat, közvetve mégis kihatottak a mellékfolyókra is. A mozgások azonban közvetlenül is beavatkoztak a vízfolyások változásaiba. A Lajta magyarországi szakaszát teljes mértékig a Duna tektonikus eredetű mederváltozásai határozták meg. Ausztriai szakaszán is jelentős változásokat állapítottak meg, melyekben szintén döntő módon játszottak közre a kéregmozgások. A Rábca még a "születését" is a Duna részben tektonikus eredetű würm utáni vándorlásának köszönheti, hiszen nagyjából a Duna medrének mélyedésében jött létre, a recens mozgások csapásával konkordáns vonal mentén. A Répce is a jelenkori mozgásokkal konkordáns völgyben juttatta vizét a Rábába, mely a jelenkorig a kapuvári süllyedő terület felé haladva harántolta a mai Répce vonalát, és Mecsér határában torkollott a Mosoni-Dunába. Ezt a betorkolást egy lassú emelkedés szüntette meg, mely Győrtől keletre zajlott le. A Rába felsőfolyása mentén az izokin (egyenlő mozgásokat összekötő) vonalakra (26. ábra) diszkordáns völgyben halad, de Nick környékéig a völgy vetődések által preformált .Marcaltő felé haladó konkordáns szakaszán a würm végén még a Duna haladt (Mike K. 1980/c) , Marcaltőtől pedig az Ős- -Marcal völgyét foglalta el, mely a recens mozgások izovonalaira nézve ugyancsak diszkordáns . A Marcal az (újabb értelemben vett) alsó-pleisztocén Ős-Duna elhagyott és É-ra billent völgyét foglalta el. A Rábával párhuzamos mederszakaszát a Rába által épült természetes gát alakította ki. A Concó és az Általér diszkordáns völgyei az ős-Nyit- ra és Zsitva völgyét foglalták el.Mai medrük futása jól tükrözi az emelkedő hátakat, elsősorban a Bana-Nagyigmánd vonalán haladó elevációt. A patakok itt ma is bevágódnak. Az Ipoly is diszkordáns, de tektonikus vonalak mentén éri el a Dunát. Felsőbb szakaszán, Hont és Szécsény közötti részen (34.ábra) konkordáns, de tektonikailag törésekkel is preformált völgyben halad. (l.f34. ábra) . Szécsény fölött is tektonikus völgye van, de itt a mozgásokra ismét diszkordáns irányú a völgy futása. Fejlődéstörténetével Mike K. (1969, 1970/a, 1981/b) részletesen foglalkozott. Megállapításai szerint a folyó a mindéi II. sta- diálisban foglalta el mai vonalát. Azelőtt a Börzsöny és a Naszály között volt átfolyása a Duna felé. A Dera-patak tektonikusán preformált völgyben hadad. Az Aranyhegyi-patak pedig a közismert solymári tektonikus árok tengelyében. Hasonló módon törésvonalakat követ a Rákospatak, a Ben- ta-patak, a Váli-viz, valamint a Sárviz medrének több szakasza is. A Sió medre csak a Pál'fa-sióagárdi szakaszán tektonikusán preformált. Itt kell megemlítenünk a Zalát is,mely mind a felső, mind az alsó szakaszán ugyancsak tektonikusán preformált. Meridionális irányú alsó szakasza egyben az ősi Duna-ág hátrahagyott völgytorzója (Mike K. 1976, 1980/a,b). A Dráva és a Mura magyarországi szakaszairól is elmondhatjuk, hogy a mai mozgások csapására diszkordáns, de törések-
