Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 2. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
Hüvelyes növények termesztése
HÜVELYES NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE A hüvelyesek (Leguminosae) illetve a pillangós viráguak (Papilionaceae) családjához kb. 500 nemzettség és azon belül mintegy 12 000 faj tartozik. Ezeket, a növényi rendszerezéstó'l eltérői eg, hasznosításuk alapján 2 csoportba soroljuk. A szorosan vett hüvelyeseket (borsó, bab, lencse, szója, szegletes lednek, csillagfürt, lóbab stb.) elsó'sorban magvukért, a hereféléknek nevezett pillangósvirágú növényeket pedig (lucerna, vöröshere, baltacím, bükkönyfélék, somkóró stb.) szálastakarmánynak, esetleg zöldtrágyának termesztjük. A hüvelyes növények nagyobb része emberi, mig a herefélék kizárólag állati táplálékul szolgálnak. Ha a felsorolt növényeknek eltérő is a hasznosításuk, valamennyien megegyeznek abban, hogy mind a magvuk, mind a száruk és levelük fehérjében gazdag. A hüvelyesek egy kg magtermése 200-350 g emészthető' nyersfehérjét és 700-850 g keményítő' értéket tartalmaz. Szalmájukban pedig 30-35 g emészti.etó' nyersfehérje és 150-180 g keményítő' érték mutatható ki. Nagy fehérje tartalmuk miatt - fó'ként a szója - a koncentrált keveréktakarmányok egyik igen fontos alapanyaga. A pillangósvirágúak további fó' jellemzó'je, hogy gyökérzetükön a légköri nitrogént lekötő- és gümó'ket képző' baktériumok (Rhizobium) telepednek meg, melyek a gazdanövénnyel szimbiózisban élnek. Erős, mélyrehatóié gyökérzetükkel nemcsak utat nyitnak az őket követő gyengébb, sekélyen gyökerező növényeknek, hanem egyben feltárják, mozgósítják az altalaj nyers tápanyagkészletét, ezáltal a feltalajt gyökér- és tarlómaradványaikkal tápanyagokban gazdagítják fizikailag és biológiailag javítják. Elősegítik a talajok jó kultúrállapotát, beéredését azzal is, hogy dús lombozatukkal egyenletesen beárnyékolják a talajt, megakadályozzák annak összetömődését. Mindezekből következik, hogy a hüvelyes növények magas fehérje tartalmuknál és a talaj termőerejének fokozásánál fogva vetésterületük növelése mind népgazdasági, mind üzemi szempontból egyaránt fontos. A pillangósvirágúak családjába tartozó növények vetésterülete a jelenlegi vetésterület 16-18%-ra tehető, melyből a hüvelyesek 2,5-3,0%-ot foglalnak el. Jelentőségük - a fehérjében gazdagabb táplálék iránti kereslet gyors Ütemű növekedése folytán - állandóan növekszik. 3
