Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 2. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
Rostnövények termesztése - A rostlen
A kívánatos állomány (m -ként 3000 csiraszám) biztosítása érdekében 150-160 kg/ha vetőmagot használjunk, ami ha-ként 30-32 millió csiraszámot jelent, 1 fm-re 360-380 db maggal számolva. 9 Ápolása A rostlen vetés után 8-10 nap múlva kel ki. Ha a talaj felszíne nem cserepeseden meg, ápolása a rovarkártevők (főként a bolha) és a gyomok elleni védekezésből áll. A földi bolha különösen száraz napsütéses időjárás esetén a szikleveles állapotú, vagy a szárbaindulás kezdetén levő lentáblákat károsítja. Ha a len a 4-5 cm-es magasságot elérte kinőtt a bolha foga alól. Leghatásosabb a déli órákban végzett porozás (HL-2-ből 20-25 kg/ha, vagy HL-7-ből 13 kg/ha). A len vegyszeres gyomirtását 8-15 cm-es magasságakor 15-20 C° hőmérsékleten lehet végezni, ködszerü permetlével. Krezonit F paszta (5-6 kg/ha) egyéves gyomok ellen. Évelők gyomirtására Krezonit E 2-3 kg/ha + 1,5 kg/ha Nikrezil paszta keverék 600 liter vízben oldva. Permetezéskor a levegő hőfoka 18-22 C° legyen. 25 C° felett perzsel a szer. Öntözése A rostlen, mihelyt beárnyékolja a talajt vízigénye állandóan növekszik. Leginkább a bimbózás időszakában hálálja meg az öntözést (40-50 mm). Hazánkban a rostlen öntözésével már a II. világháború előtt is foglalkoztak. A kísérletek szerint az öntözött len rostminősége sokkal jobb, mint az öntözetlené. I 'zemi méretű öntözése a Tiszántúlon folyik. A rostlen tenyészidő alatti összes csapadékigénye 400-450 mm, melyből a Tiszántúlon mintegy 120-150 mm-t mesterségesen kell pótolni. Egyszeri viznormája 40-50 mm. Kritikus öntözési, illetve vizfelvételi időpontja a szárbainduláskor és a virágzás előtt van. A pangó vizet nem bírja, ezért esőszerü öntözése az előnyösebb. Az öntözött rostlen 30-40%-kal nagyobb termést ad, mint az öntözetlen. Betakarítása A rostién 100-110 nap alatt érik be. A rostlent nyüjük. Kaszálni nem szabad. Betakarításának helyes megválasztása nagymértékben befolyásolja mind a minőséget, mind a mennyiséget. Ezért fontos az érési szakaszok ismerete. Zöldérés: A len szára és a gubák még zöldek, csupán a növény szárának első harmadában kezdenek a levelek sárgulni. A len rostja ilyenkor a legfinomabb, de a rosthozam kevés. Ilyenkor nem szabad betakarítani. Korai viaszérés: A rostlen szára citromsárga, a levelek a szár alsó kétharmadában már lehullottak. A magtokok sárgás árnyalatuak. A len rostja ebben az időszakban a legjobb minőségű, és hozama is kedvező, ezért ekkor kell aratni. 162
