Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 5. Az öntözés fontosabb agrotechnikai tényezői

köre az egész ország területére kiterjed. A vetó'mag minó'ségét és a vizsgálati módszereket szabványok rögzítik.

A termeló'i, fogyasztói és feldolgozói igény kihatásaként a termesztett fajták állandó cserének vannak kitéve.

Fogyasztási igény röviden megfogalmazva: minél nagyobb legyen a mennyiség, és választási lehetőség, kiváló minőséggel párosulva.

Feldolgozói igény: a feldolgozói kapacitásnak megfelelő mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre, feldolgozása könnyen gépesíthető legyen, minél több legyen a nyeredék, illetve kihozatal (pl. rizsnél 60%, cukorrépánál 16-17%.).

Termelői igény: a termesztés biztonsága, széles legyen a termesztési körzete a fajtának, nagy legyen a potenciális termőképessége, a nagyobb ráfordítást ugrásszerű termésnövekedéssel hálálja meg, könnyen értékesíthető, gépi betakarításra alkalmas, kórokozókkal szemben ellenálló legyen.

b) Jelentősebb fajtacserék

Nagyobb vetésterületen termesztett öntözött növényfajok illetve fajták váltásában, cseréjében bekövetkezett változások.

Búza: Az 1950-es években a vetésterület 99%-át a Bánkuti 1201 és az F 481 fajták foglalták el. 1969-72 években a vetésterület 72,5%-án Bezosztája 1 —et, 7,5%-án Miranovszkaja 808-t, 6,5%-án Rannaja 12-t, 6,3%-án Fertődi 293-t termesztettünk. A két régi magyar fajta termesztése teljesen megszűnt, mint ne- mesitési alapanyagot tartják fenn a kutató intézetek. Ugyanakkor megjelentek a várományos fajták: az Mv 1, Mv 2, Kavkáz, Auróra, Bezosztája 2 stb. A fajtacsere nagymértékben hozzájárult a hektáronkénti 30 q/ha feletti átlagtermések eléréséhez.

Kukorica: Az 1950-es években a kukorica vetésterület mintegy 85%-át elfoglaló szabadbeporzásu fajták a köztermesztésből teljesen eltűntek, csupán egyes vonalaik szolgálnak alapanyagként az uj hibridek előál lifásához. Az 1960-as évek elején a hibrid kukorica vetésterületének jelenté« növekedésével az átlagtermés is ugrásszerűen emelkedett. Meg kell említenünk, hogy a hibridek élettartama erősen lerövidült. Egy-egy hibrid köz termesztése mindössze 6-8 évre tehető. Hat-nyolc évvel ezelőtt kiterjedt területen termesztett hibridek (pl. Mv 5, Mv 340, Mv 39 stb.) teljesen eltűntek. Öntözéses viszonyok között a nagyobb termőképességü, hosszabb tenyészidejű (500-600 FAO számú) hibridekkel érhető el jobb eredmény. Általában a tenyészidő hossz és a termőképesség között pozitív korreláció van.

Rizs: Hosszú időn keresztül csaknem kizárólag Dunghan Shali fajtát termesztettünk. Az 1960-as évek elején a Dunghan Shali aránya 56%, az Uzrosz 17-é 22%, Du- bovszkij 129-é 17% volt. 1972-ben előbbi fajták közül a köztermesztésben csak a Dubovszkij 129 maradt meg 35%-os vetésterületi aránnyal. Ezek helyét elfoglalta a Kákái 203-as 45%-os, a Donszkoj 2-es 13%-os, a Kákái 162 5%-os vetésterülettel.

85