Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 5. Az öntözés fontosabb agrotechnikai tényezői
olaj-tartalmat növeli. A bőségesebb foszfor-, és káliumellátás viszont a magvakban tartalék tápanyagként felhalmozódó szénhidrátok és zsírok mennyiségét gyarapítja, de szerepet játszik mindkettő' az aszkorbinsav- (C-vitamin) képzó'désben is. Utóbbi tápanyagoknak nagy szerepük van a növények szárszilárdságának, valamint a betegségekkel szembeni ellenállóképességének növelésében. Öntözött viszonyok között - a savanyu kémhatásu talajokon - egyre nagyobb je- lentó'sége lesz a kiegészítő' meszezésnek, mind tápanyagvisszapótlást, mind talajjavítás vonatkozásában. Az öntözéssel összefüggő' minőségi romlás okait kutatva, elsősorban a viz- és tápanyagellátás kölcsönhatásainak figyelembevétele nyújt támpontokat. Okszerű trágyázással az öntözés esetleges minőségrontó hatásán számottevően javíthatunk. A növényeket tápanyaggal szerves és szervetlen (ásványi) trágyák formájában látjuk el. A szerves trágyákat általában alaptrágyaként, az ásványi trágyákat alap-, kiegészítő- és levél trágyaként szokás adagolni. a) Szerves trágyázás A szervestrágyák nemcsak tápanyagokkal látják el a növényeket, hanem a talaj fizikai (víztároló-, vizvisszatartó-képesség növelése, jobb hőgazdálkodás stb.) és kémiai tulajdonságait (pufferolóképesség, tápanyagmegkötés stb.) is javítják. Utóbbiaknak szerepe öntözés esetén különösen fontos. A szerves trágyázás jelentősége az utóbbi időben jelentősen csökkent. A KSH 1971 évi adatai szerint országos átlagban az állami gazdaságok szántóterületük mindössze 17%-át, a termelőszövetkezetek pedig 13%-át látják el évente szervestrágyával. Ennek magyarázata, hogy műtrágya gyártásunk rohamos fejlesztése révén a mezőgazdasági üzemei igényeit többé-kevésbé sikerül kielégíteni. A műtrágyázás költség kihatása lényegesen kisebb mint az istállótrágyáé, továbbá istái lótrágya-termelésünk korlátolt. Éppen ezért az istállótrágyát rendszerint a szervestrágyákat igénylő és jól hasznosító növények alá (pl. cukorrépa, burgonya) adagoljuk. Gazdaságossági okok arra kényszerítenek, hogy jól válasszuk ki a gazdaságon belül az istállótrágya koncentrálásának helyét. Istállótrágyázásnál nagyobb mennyiségű anyagot kell megmozgatni, szállítani, kiszórni, mint műtrágyázásnál. Ezért elsősorban a belső üzemszervezési megfontolások (távolság, útviszonyok, szállítási kapacitás stb.) döntik el a szerves trágyák felhasználásának helyét és idejét. Azonos adottságok esetén előnyben részesitendők a nagyobb gazdasági hasznot adó kultúrák (szőlő, gyümölcs, ipari-, zöldségnövények stb.). Az öntözetlen talajok termőerejének fenntartásához, illetve okszerű fokozásához - az irodalmi adatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján - négyévenként legalább 300-350 q/ha jó minőségű istállótrágyára van szükség. Ugyanakkor öntözéses viszonyok között négyévenként legalább 400-500 q/ha istállótrágya szükséges, mivel az öntözött növények általában 30-50%-kal többet teremnek. Mivel nagyüzemeinkben ezeknek a követelményeknek nem mindig tudnak eleget tenni, kisegítő eljárásokra is szükség van. Ilyen elsősorban: a talaj termőerejét 69
