Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 4. Öntözési módok ismertetése és értékelése
A sávos csörgedeztetó' öntözés fogyatékossága, hogy az egész terület vizboritás alá kerül, és szakszerűtlen alkalmazása esetén a talaj levegőtlenné válhat. További hátránya az alacsony munkatermelékenység, a nagyobb szakértelem-igény és végül a speciális gépek hiánya. Mindezek együttes kihatásaként hazai alkalmazásával csak elvétve találkozni. Az öntözó'viz egyenletes szétosztása nagymértékben függ az alkalmazott sávmére- tektó'l. A sáv hossza, vagyis az ideiglenes csatornák távolsága, a tábla domborzati viszonyaitól és a talaj víznyelő képességétől függően 70-120 m között ingadozhat. Szélességét pedig a terep keresztirányú esése, a talaj víznyelő képessége, az elmunkált talaj felszinének egyenletessége és az alkalmazandó munkagépek szélessége szabja meg. Ezért termesztési szempontból a minél szélesebb sávok a kívánatosak, de csak addig a határig, amelyen belül még az egyenletes viz- szétosztás, a sávok tökéletes öntözése megoldható. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint a sáv szélessége 8-12 m között változhat. Sávos és barázdás öntözésre berendezett terület kialakítását a 8.sz. ábra szemlélteti. Az eredményes öntözés végrehajtása érdekében az öntözés előtt meg kell állapítanunk az adagolandó vízmennyiséget. Ehhez ismerni kell az adagolási időt, a sáv területét, valamint a sávfolyóméterenként szükséges vizsugár nagyságát. Az adagolási időt, valamint a kiszolgáltatandó öntözővíz mennyiségét helyszíni beázási vizsgálattal állapítjuk meg. Az előzetes beázási kísérlet céljára 50x50x50 cm méretű, vaslemezből készült, alul—felül nyitott keretet használunk. A keretet az öntözendő terület talajába 20-25 cm mélyen beverjük, s utána fokozatosan 25 liter vizet öntünk bele úgy, hogy a viz magassága állandóan 5-6 cm legyen. Amikor a talaj a vizet teljesen lenyelte, a keretet zöld füvei vagy nedves szalmával letakarjuk, a talaj párolgási veszteségének csökkentésére. Következő nap, vagyis kb. 24 óra múlva, a gravitációs (lefelé tartó) vizmozgás megszűnése után, a keretet felvesszük, és oldala mellett leásva, megái lapítjuk az átnedvesedett talaj mélységét. Mivel a keret 1/4 m2 területet zár körül, az adagolt 25 liter viz m^-enként 100 liternek, azaz 100 mm-nek felel meg. Ebből kiszámitható, hogy 1 cm talajréteg átnedve- sitéséhez átlag hány mm öntözővíz szükséges. Ennek ismeretében könnyen kiszámíthatjuk, hogy a kívánt rétegvastagság átnedvesitéséhez hány mm öntözővíz kiszolgáltatására van szükség. Ha pl. a 100 mm öntözővíz a próbakeretben 40 cm mélyen nedvesítette át a talajt, akkor 1 cm átnedvesitéséhez átlagosan 100 40 2,5 mm öntözővíz szükséges. A kiszolgáltatandó vízmennyiség ismerete után a következő feladat a tájékozódás a vízadagolás helyes időtartamáról. Megközelítő adatot kapunk, ha a beázási kísérlet során a vízadagolás kezdete és a teljes víznyelős között eltelt időtartamot mérjük. 47
