Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései

35. Az öntözés ideje és vizmennyisége

Hazánkban, valamint a hasonló éghajlati adottságokkal rendelkező' országokban a folyamatos öntözés bevezetését nagyban akadályozza a csapadék évenkénti és havonkénti rendkívül változó mennyisége és eloszlása. Azonban az eddigi mintegy 100 napos öntözési idényt - a rendelkezésre álló vízkészlet minél kedvezőbb fel- használása, valamint öntözó'berendezéseink jobb kihasználása érdekében - indokolt megnyugtatni, ami reálisan átlagban 150 napban állapítható meg.

Az öntözés helyes idó'pontjának megállapítására több módszer, eljárás ismeretes.

a) A gyakorlatban a vizpótlás ideje leginkább a növény un. kritikus fejló'- dési szakaszaival esik egybe. Ennek elterjedése, alkalmazása azzal magyarázható hogy ez esetben nagyobb hozzáértés, vizsgálat végzése nem szükséges, tehát gyakorlatilag gyorsan, egyszerűen megállapítható az öntözés ideje. Sajnos gyakran vétenek azáltal, hogy az öntözéshez csak akkor kezdenek hozzá amikor a növény vízhiány tünetei, (lankadás, alsó levelek fonnyadása) jelentkeznek. így a megkésett öntözés a várt hatást nem váltja be.

b) Kísérleti tereken, fejlett öntözó'gazdaságokban egyre terjed a talajnedvesség készletének figyelembevételével történő' vizpótlás. Sekély gyökérze- tü növényeknéf a 0-30 cm-es, mig mélyebben gyökerező' kultúráknál 0-50 cm-es talajréteg nedvesség készlete a döntő'. Általában az öntözés ideje akkor érkezett el, amikor az említett talajréteg víztartalma megközelíti a szántóföldi vizkapacitás (Vksz) 55-60%-át, illetve a könnyen felvehető' viz (Dv) értéke a felére csökken.

c) Külföldön már régebben alkalmazzák, mig hazánkban néhány éve (Antal E., Erdó's L., Mihályfalvy I., Petrasovits I., és Szász G.) foglalkoznak az öntözés idó'pontjának és az adagolandó vízmennyiségnek klimatológiai- párologtatási alapon történő' megállapításával. Ennek képlete:

PET = c (EU “ e14) n'

*oo

páran^omás,

oo

ahol Ej , = a 14 órakor mért hó'mérséklet alapján számított telítettségi

e^ = a 14 ° órakor mért tényleges páranyomás, n = a napok száma, c = korrekciós tényező'.

Eló'bbiek bemutatására szolgáljon az Mvj kukorica fő- és másodvetésben Kisújszálláson megállapított pentádonkénti evapotranszspirációjának alakulása, valamint Antal E. (1966) képlete alapján - ugyancsak pentádonként - számított PET érték (7.sz. ábra).

Több éves szabadföldi kísérleteinkben a fó'vetésü kukorica állomány mértékadó idó'szak alatti (VI—VI11. hó közötti) vízfogyasztását (ET) 4,3, mig a másodvetésü kukoricáét (100 napos tenyészidó' alatt) 3,8 mm-nek találtuk.

36