Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései
A növények által a tenyészidó' folyamán elpárologtatott és a talaj felszínéről elpárolgó víz együttes mennyiségét a növényállomány vízfogyasztásának nevezzük. Ha elegendő' a nedvesség, továbbá a tápanyagok és más tényeződ is kielégítő' mennyiségben vannak jelen, a növények vízfogyasztása egyenlő' a vízigénnyel. A növények vízfogyasztását kialakító két tényező - transzspiráció- és evaporáció - egymáshoz viszonyított aránya nem állandó, hanem a tenyészidó' alatt változik. A növények kezdeti fejlődési szakaszában a talajpárolgás (az evaporáció), mig a növények fejlődésének előrehaladásával a növények párologtatása (a transzspiráció) a jelentősebb. A növény vízfogyasztására a környezet és a mesterséges beavatkozás olykor nem éppen jelentéktelen hatást gyakorolnak. Ha megkíséreljük e tényezőket csoportosítani azt mondhatjuk, hogy a növények vízfogyasztásának alakulásában: meteorológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők együttes hatása érvényesül. Gazdasági növényeink vízfogyasztásának mértéke a tenyészidó' alatt is változik. A vízfogyasztás mértéke aránylag a tenyészidó' közepén a legnagyobb, tehát akkor, amikor a növény legerőteljesebben növekszik és fejlődik. A tenyészidó' elején és végén viszont valamennyi növény vízigénye mérsékelt. Az öntözésekkel részben ezekhez az adottságokhoz kell alkalmazkodnunk, a tenyészidó' kezdetén és vége felé csak kivételes esetekben szükséges öntöznünk. Vannak azonban a növények fejlődésében olyan szakaszok is, amelyek során a vízhiányt helyrehozatatlan károsodással sínyli meg. Ezek az un. kritikus időszakok, amikor a vízszükséglet kielégitése nemcsak döntően fontos, hanem többnyire nagyobb vízmennyiséget is igényel. A kritikus időszakok rendszerint a szakaszos fejlődéssel összefüggésben jelentkeznek. így a legtöbb növény vízellátása szempontjából kritikus az un. fényszakasz kezdete, amelyet erőteljes növekedés (szárba- indulás) is jellemez, továbbá a virágzás, mint a generativ fejlődés szakasza. Ha ezek a fejlődési szakaszok vizhiány jegyében folynak le, a későbbi időpontban adott öntözővíz már nem tudja helyrehozni az elszenvedett károsodást. A nagy termések egyik igen fontos előfeltétele tehát, hogy elsősorban a kritikus időszakokban lássuk el a növényt vízzel. A növény vízszükségletének megáilapitásánál, a vizfelvétel menetének ismeretén kívül hasznos támpontot nyújt még a transzspirációs együttható, valamint a vízfogyasztási együttható ismerete is. Transzspirációs együtthatón azt a vízmennyiséget értjük, amelyet a növény egységnyi szárazanyag előállításához használ fel (liter/kg). A vizfogyasztási együttható a fajlagos vízfogyasztást, a növény egységnyi termésmennyiségére vonatkoztatott összes vízfelhasználást fejezi ki, beleértve a talaj párolgásával kapcsolatos vízveszteségeket is. A termesztett növények vízigényével, vízfogyasztásával kapcsolatos irodalmi megállapítások rendkívül eltérőek. Ennek alapvető oka, hogy a különböző kultúrnövények öntözéses termesztési kérdésének vizsgálatával igen eltérő éghajlati, talaj és termesztési körülmények között foglalkoznak a kutatók. Mind a transzspirációs, mind a vizfogyasztási együttható kialakulását nagymértékben befolyásolják a tápanyag-ellátottsági, termesztési (fő vagy másodvetés), továbbá az éghajlati és az időjárási viszonyok, elsősorban a levegő hőmérséklete és 31
