Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései

levegő arányát jelenti. A statikai vízigény növényenként változó, éppen ezért fontos tudnunk, hogy a talaj átnedvesitése mikor válik károssá, illetó'leg, hogy a káros tulöntözés miként kerülhető' el. Ennek érdekében esetenként a talajt csak addig a mélységig szabad átnedvesitenünk, ameddig - nagyobb agyagtartalom, vagy morzsalékos szerkezet hiánya esetében is - a művelés, trágyázás és főleg a sürü gyökér járatok feszültségmentes hézagteret alaki tanak ki.

A talaj szilárd részei között kisebb-nagyobb pórusok, üregek vannak. Ezeknek együttes térfogata: a talaj hézagtere. A hézagtér egy része a vizet a nehézségi erővel szemben visszatartó finom, más része az átnedvesités után is levegőt tartalmazó durvább pórusok sorába tartozik. Az átnedvesitett (pl. megöntözött) talaj annál több levegőt tartalmaz, minél több benne a durvább, vizet nem tartó pórus. Az öntözővíz mennyiségének csökkentésével, vagy növelésével éppen ezért nemcsak az átnedvesedő réteg vastagsága változik, hanem az átnedvesitett réteg viz- és levegőtartalmának aránya is. Ezt az arányt a talaj szerkezete határozza meg, általában a tartósan morzsalékos állapotban a legkedvezőbb.

Okszerű talajmüveléssel, szervestrágyázással, évelő takarmányok telepítésével, szükség esetén talajjavítással, végeredményben tehát morzsalékos talajszerkezet előállításával gondoskodnunk kell arról is, hogy öntözött növényeink talajlevegő- igénye kielégítést nyerjen. A különböző gazdasági növények talajlevegőigénye eltérő. A kedvező fejlődéshez a vöröshere pl. 5-15%, a lucerna már 20-22%, a kukorica pedig 30-33% levegőt kíván, a talaj hézagterén belül. Ez más szóval azt jelenti, hogy a lucerna vagy a kukorica sokkal kevésbé termeszthető tömő- dött, levegőtlen talajon, mint pl. a vöröshere.

Általában: minél kötöttebb a talaj (minél több agyagot tartalmaz), annál kisebb a durva hézagtér aránya, s ennek következtében a talaj tulöntözése hamarabb bekövetkezhet. Ezért a szerkezetüknél és összetételüknél fogva levegőszegény (pl. szikes) talajokon lehetőleg ne öntözzünk nagyobb vízmennyiséggel, mint ami a gyökerekkel sűrűn átszőtt réteg átnedvesitéséhez szükséges. Ezáltal a tui- öntözést, és annak káros következményeit elkerülhetjük.

Fehér, Frank, Hank és Mihályfalvy adatai szerint a fontosabb gazdasági növények legkedvezőbb életfeltételeit a 2. táblázatban feltüntetett viz-levegő arány teremti meg.

29