Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - A kukorica
A közönséges egyeléssel összekötött soros vetéshez viszonyítva (35-40 kg/ha) a szemenként! vetés vetőmagszükséglete 1/3-1/4-ére (8-10 kg/ha) csökken. A szemenként! vetés a vegyszeres gyomirtással együtt lehetővé teszi, hogy a kukoricát úgy termesszük, hogy az a vetéstől a törésig kézi ápolási munkát ne igényeljen, és megvalósítsuk a kézi munka nélküli kukoricatermesztést. Annak azonban, hogy a szemenkénti vetést alkalmazhassuk, több előfeltétele van. Ezek a következők:- kiválóan csirázó, gondosan kalibrált hibrid vetőmag,- vetőmag csávázása gomba- és rovarölő csávázószerrel,- talajfertőtlenités megfelelő időben, megfelelő szerrel,- jó szemenként ve+őgép,- a kifogástalanul előkészített, porhanyó felületű vetőágy. Nagyüzemi kukoricatermesztésben az elvetett tábla vetés utáni hengerezés — nem nedves talajon — fontos és elengedhetetlen művelet. A vetés utáni hengerezés nehéz hengerrel elősegíti a vetőmag és a talaj szorosabb érintkezését, biztosítja a gyorsabb vizfelvételt és az egyenletes kelést. A vetés utáni hengerezés előmozdítja a 2,4 D szerekkel (pl. Dikonirt) végzett kelés előtti (preemergens) vegyszeres gyomirtó permetezés sikerét, mert egyrészt a lehengerezett, tömött talajon előbb csíráznak ki a gyommagvak, másrészt a sima egyenletes felületű talajon egyenletesebb a gyomirtó vegyszer terítése. Tenyészterülete, tőszáma A termésre a tenyészterület nagyságának van nagyobb hatása, míg a tenyészterü- let alakja, azonos tőszám esetén és egyforma gyommentesség szintjén, bizonyos határok között alig változtatja a termést. Hazánkban a túlnyomóan vetett lófogu kukoricákat a század első felében viszonylag nagy tenyészterülettel (70x70 cm= 0,49 m2), azaz ha-onként kb. 20 ezer növénnyel termesztették. Az 1950-es években megkezdődött szabatos tenyészterü- let-kisérletek eredményei azonban azt mutatták, hogy a lófogu fajták és hibridek ennél jóval kisebb tenyészterület használata esetén adják a legnagyobb száraz szemtermést. Az 1953-1956 között végzett országos tenyészterület-kisérletek eredményei szerint országos átlagban a 0,49 m^-es (70x70 cm) tény ész te rulettel szemben a 0,35 m^-es tenyészterület, azaz ha-onként 28 ezer növényállomány 10 %-kal, a 0,28 m^-es tenyészterület, azaz ha-onként 35 ezer növényállomány pedig 13 %-kal növelte a kukorica termését. A csövek nagysága és súlya a ha-onkénti növényszám növekedésével (a tenyész- terület csökkentésével) természetszerűen csökken. Ez a csőnagyság, illetve súlycsökkenés azonban nem arányos a növényszám növekedésével, hanem jelentékenyen mérsékeltebb. Ha pl. a kukoricaállomány növényszámát 16 ezerről 32 ezerre növeljük, já talajon a cső nagysága, illetve súlya nem csökken ennek megfelelően felére, hanem csak kb. 25-30 %-kal lesz kisebb. 213
