Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései
A mezőgazdasági szakembereknek tudniuk kell, hogy viz tekintetében milyen szükségletei vannak. Ismernie kell mikor, milyen formában, mennyi viz érkezik területére, ott mikor, milyen célra, mennyi hasznosul és mennyi távozik területéről. Röviden a szakszerű vízgazdálkodás feltétele a vizháztartási helyzet ismerete, melyet az un. vizháztartási egyenlet segítségével állapíthatunk meg. Képlete a következő: C + H — , E + P, + P. + T, + T, > ahol ___, '____h____L____b___js B K C = csapadék, H = hozzáfolyás, E -- elfolyás, P = párolgás t (h = hasznos T = tározódás = káros) (h = hasznos k = káros) Ha a bevétel (B) és kiadási (K) oldal összege eltér, akkor vagy vizpótlásra, vagy elvezetésre van szükség. Az öntözés mindenkori célja és feladata a növényállomány vízszükségletének optimális kielégítése. Növénytermesztési szempontból az öntözés célja ennél többet jelent: magába foglalja a kielégítés mértékét is, amelyet a helyi adottságok, természeti, időjárási, stb. viszonyok és az elérendő termelési cél alapján határozunk meg. A vizszükséglet kielégítésének mértékét is figyelembevéve az öntözés alapvető' célja: a mindenkori termelési szinvonalon a termesztési biztonság megterem- tése, a termésingadozás kiküszöbölése, mérséklése, a területi hozamok jelentős növelése a gazdaságosság messzemenő szem előtt tartásáváI. Az öntözés megvalósításához szükséges vízhez a természetes felszíni (folyók, kis vízfolyások, tavak, tárolók stb.) és felszín alatti (talajvíz, rétegvíz stb.) vízkészletek céltudatos hasznosítása révén juthatunk. A viz körforgásáról a 3. ábra nyújt tájékoztatást. Napjainkban egyre nagyobb lesz a jelentősége - a talajfelszin alatt, legfeljebb 50 m mélyen elhelyezkedő - rétegvizeknek. Ezekre az jellemző, hogy a talajvíz—réteg alatt, két vagy több vízzáró réteg között, többé-kevésbé durvaszemcsés vizadó rétegben helyezkednek el (Lásd 4. ábrát). Viszonylag egyszerű fúrásokkal olcsón feltárhatók, és mivel többnyire nyomás alatt állnak, vizszintjük a kutban a talaj felszínétől számítva 1-3 méteres magasságba felemelkedik. A rétegvizekre támaszkodó kutak vízhozama két tényezőtől függ. Ezek közül az egyik a vizadó réteg szemcseszerkezete. Minél nagyobbak a vizadó réteget alkotó szemcsék, annál nagyobb a rátelepülő kutak vízhozama is. Nagyobb vizho- zamu kutak tehát csak ott létesíthetők, ahol a vizadó réteget kavics alkotja. A másik fontos kérdés, hogy a vizadó réteg vize milyen forrásból pótlódik. Kedvező esetben a vizadó rétegbe belevágódó folyók vize biztosítja a kutakból kivett vízmennyiség kiapadhatatlan utánpótlását. Ilyen esetben, ha a vizadó réteg szemcseszerkezete is megfelelő (kavicsos), a kút vizhozama 2000-2500 l/perc teljesítményű szivattyú üzemeltetését is lehetővé teszi (pl. a Kisalföldön, a győri medence mosonyi térségében). 20
