Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései
tés által az adott helyen és időben megkívánt nedvességtartalmát. A hiányzó viz mesterséges pótlására szolgál a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyik fő tevékenységeként az öntözés, amely a természetes vízviszonyok elégtelensége esetén, mesterséges vízadagolással teremti meg és tartja fenn a talajban a növény- termesztés kívánatos legkedvezőbb vizállapotát. Mivel a természetes vízviszonyok a mezőgazdaságilag müveit területek nagy részén nincsenek összhangban a növények vizigényével, illetve a talaj kívánatos optimális vizáilapotával, az öntözés mindig nélkülözhetetlen eszköze volt és egyre inkább az lesz a mezőgazdasági termelésnek és ezen keresztül az emberiség élelmiszerellátásának. Száraz, arid területeken, ahol az évi csapadékösszeg a kívánatos minimumot sem éri el, az öntözés elengedhetetlen feltétele a mezőgazdasági termelésnek. Ilyen helyeken öntözés nélkül nincs eredményes növénytermesztés. Nedvesebb területeken, illetve ott, ahol száraz és nedves évek vagy évszakok váltakozva fordulnak elő', az öntözés feladata a növénytermesztés biztonságának fokozása és a termésmennyiség növelése. Továbbá adott növények (pl. rizs) termesztési feltételeinek megteremtése, mig az igényesebb kultúrák (pl. zöldségfélék biztonságos termesztésének megalapozása. Az agrotechnika fejlődésének hatására olyan területeken is felmerül újabban az öntözés szüksége, ahol a természetes vízviszonyok megfelelnek az agrotechnika egy adott színvonalán, azonban a továbbfejlődésre már nem adnak lehetőséget. Az agrotechnikai színvonal fejlődésével ugyanis nő az egységnyi vízmennyiséggel előállitott termés és igy növekszik a viz szerepe a mezőgazdasági termelésben. Ez viszont azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának és biztonságának érdekében a magasabb termelési szint eléréséhez szükséges vízmennyiségnek mindenkor rendelkezésre kell állnia. Valamely terület öntözési igényéről a természetes vízviszonyok jellemzése alapján általában az un. ariditási tényező ad tájékoztatást, amely a lehetséges évi párolgás és az átlagos évi csapadék hányadosa. Minél nagyobb e tényező értéke, annál inkább szükséges az öntözés. Ahol az ariditási tényező 1-nél nagyobb, ott már általában célszerű az öntözés bevezetése. Hazánkban az ariditási tényező értéke 0,8-1,5 határok között változik, átlagos értéke 1,1. Ezzel kapcsolatosan meg kell emlitenem, hogy pl. Egyiptom vonatkozásában ez az érték 5-6 között alakul. Ariditási tényező = Lehetséges évi párolgás _ 600 Átlagos évi csapadék 550 ÍJ Ez arra hivja fel a figyelmet, hogy az ország területének nagy részén a természetes vizviszonyok a mezőgazdasági termelés szempontjából nem kielégitőek és igy e helyeken az öntözés indokolt. A mezőgazdasági üzemben szakszerű vízgazdálkodásról csak akkor beszélhetünk, ha ismerjük az érkező viz mennyiségét és gyakoriságát. A területre érkező, onnan távozó, vagy azon felhasznált, illetőleg átmenetileg tárolt vízmennyiségek jellemzik a terület vízháztartását. Magyarország tájankénti csapadék eloszlását (1901-1940 évek átlagában) Berényi D. feldolgozása nyomán a 2. ábra mutatja be. 18
