Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)
3. Dr. Szilárd György: Folyóink, álló- és felszínalatti vizeink általános vízminőségi helyzete
3. Folyóink, álló-és felszínalatti vizeink általános vízminőségi helyzete Az országot elhagyó Duna vizében - a győrzámolyi szelvény eredményeihez viszonyítva - az oldott oxigén mennyisége mintegy 1 mg/L-es értékkel, az oxigéntelítettség közel 10 %-kal, a könnyen lebontható szervesanyag 1 mg/L-rel, a nehezen lebontható szervesanyag 4 mg/L-rel nagyobb. A mellékvízfolyások és a közvetlen bevezetések okozta anyagáramok összegének átlagos értéke a kilépő szelvény anyagáram értékével közel azonos, ami jelzi a Duna hazai szakaszán a szervesanyag lebontási és a termelési folyamatok egyensúlyát. A Tisza vize a belépő szelvényben (Tiszabecs) az észlelések többségénél csak kevés szennyezőanyagot tartalmaz. Az érkező víz oldott oxigénben gazdag, kis szervetlen anyag tartalmú. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a különböző tápanyagok mennyisége sem jelentős. A víz pH értéke az esetek többségében nem haladja meg a 8.0-as értéket. Ezen a szakaszon a hidrobiológiái folyamatok erőssége sem számottevő, a klorofill-a mennyisége csupán július közepén, valamint szeptember elején vett mintákban haladta meg a 10.0 yig/L -os értéket. A coliform szám értéke azonban több vízmintában jelezte a víz szennyezettségét. Nagyobb vízmozgások alkalmával a víz szennyezettsége megnő, különösen a lebegő anyagok, a szervesanyagok, továbbá az egyes foszfor-formák és az oldott vas mennyisége. A Tisza további szakaszain a közel azonos vízmennyiséggel, de nagyobb szennyezettséggel rendelkező Szamos és Maros, valamint a kisebb, de lényegesen szennyezettebb mellékvízfolyások (Kraszna, Lónyai-csatorna, Zagyva) hatására nő a víz szennyezettségének mértéke. Ezt mutatja az oldott oxigén mennyiségének és az oxigéntelítettség értékének folyamatos csökkenése, valamint a víz szerves és szervetlen anyag tartalmának, valamint a különböző nitrogén- és foszfor-formák mennyiségének kismértékű növekedése. A Tisza vizének minősége tekintetében a nagyobb változás továbbra is a Szamos és Kraszna, a Sajó, valamint a szegedi szennyvízbevezetések és a Maros torkolata alatt mutatható ki. A Szamos és a Kraszna torkolata alatt csökken a Tisza vizében az oldott oxigén tartalom és az oxigéntelítettség értéke, jelentős mértékben nő a szerves és szervetlen anyagok, továbbá a különböző tápanyagok mennyisége. A víz mikrobiológiai szempontból szennyezetté változik. A Szamoson a nyári időszakban levonuló nagy kovaalga mennyiséget tartalmazó víz a Tisza vizében is érezteti hatását. A Sajó szennyezettebb vizének hatására főleg a nitrogén- és foszfor-formák mennyisége, a szolnoki szennyvízbevezetések alatti szakaszon viszont elsősorban a foszfor-formák mennyisége nő nagyobb arányban. A Maros torkolata, valamint a szegedi szennyvizek bevezetése alatt nő a Tisza vizében a szerves és a szervetlen anyagok mennyisége, valamint a mikrobiológiai szennyezettség mértéke. A Tisza be- és kilépő szelvényeiben mért eredmények átlagértékeinek összevetése alapján megállapítható, hogy az országot elhagyó vízben nagyobb a szerves és szervetlen anyagok, a nitrogén- és a foszfor-formák mennyisége. A nehezen lebontható szervesanyag (KOImérések, valamint a vízmintavételezések idejének megfelelő vízhozam értékek alapján számolható elemi anyagáramok, továbbá a mellékvízfolyások és a közvetlen bevezetések okozta anyagáramok összegének átlagos értéke a kilépő szelvény anyagáramához viszonyítva nagyobb, ez egyben jelzi a Tisza hazai szakaszán a víz szervesanyag lebontási képességét. Az ország állóvizeinek vízminőségi helyzete más. A nagy tavaknál, különösen a Balatonnál, a nagy tápanyagterhelés, az eutrofizáció fokozódása okozza a vízminőségi problémákat. A tavak vízminőségét nagyban befolyásolja a térségi csapadék, a nyári hőmérséklet alakulása. Az utóbbi aszályos években történtek azt mutatják, hogy a jelentős anyagi ráfordítások pl. a szennyvizek III. fokozatú tisztítása (foszformentesítés), illetve lehetőség szerint más vízgyűjtőkre való átvezetése, a vízvédelmi célú tározók üzembe helyezése, a betorkolló kisvízfolyások torkolati szelvényeinek rendezése és hordalékfogókkal való ellátása sem mindig elégséges egyes eutrofizációs folyamatok megfékezésére. A csapadékosabb időjárás beköszöntével és a nagy nyári kánikula elmaradásával már 1995-ben, de 1996-ban még fokozottabban jelentkezett a vízminőségi állapot javulása. Az 1997-es adatok a Balaton négy medencéjében a klorofill-a koncentráció alapján a tóközépen, valamint a Zamárdi és Balatonföldvári strandnál "kiváló" vízminőséget, a Fonyódi és Keszthelyi strandnál "jó" vízminőséget mutattak, amihez hozzájárult az is, hogy 1996-97-ben lehetővé vált az újonnan meghatározott felső szabályozási vízszint(110 cm) elérése ill. ezáltal a víz cserélődése szempontjából fontos vízeresztés. 18 ©Phare Program HU - 94.05
