Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)
A. Hegy-dombvidéki vízrendezés
Z. Klsesésü patakok rendezése, az azzal kapcsolatos műszaki beavatkozások. Klsesésíi patakok, vízfolyások .-jellemzése Vízfolyásnak nevezik azt a völgyfenéken képződött természetes mélyedést, amely a völgy vízgyűjtőterületének csapadék- és forrásvizeit vezeti el és amelyet a viz hoz létre. Nagyságát a hozzá tartozó vízgyűjtő kiterjedése, a róla lefolyó vizmennyiség és a völgy esése szabja meg. A vízgyűjtő és a vízhozam növekedésével, továbbá az esés csökkenésével a vízfolyás nő, szélesedik és mélyül. Ilyenformán a kisvízfolyások gyűjtőnéven ismert fogalomkörbe nagyságrendileg a természetes vizek széles skálája tartozik, amelyeket patak, ér, csermely, viz, vízfolyás elnevezésekkel ismerünk. A továbbiakban ezek gyűjtőnevét, a "kisvizfolyás" elnevezést tartjuk meg. A kisvízfolyások között tehát a pár liter vízhozammal rendelkező vizek mellett a több száz m^ árvízi hozammal biró vízfolyások egyaránt megtalálhatók. A kisvízfolyások a viz természetes körforgásában azt az elemi érhálózatot képezik, amely a vizeket a nagy befogadó folyókon keresztül végeredményben a tenger felé szállítják. Ahol ilyen természetes ér- hálózat hiányzik, a területek elmocsarasodnak, s a levezetésről mesterséges utón kell gondoskodni. Az ország területének 40 %~ át kitevő dombvidéken maga a természet alkotta meg a vizlevezetós útját a völgyekben. (34. ábra) 34. ábra A kisvízfolyások szempontjából az ország a következő jellegzetes területekre osztható: a Dunántúl, az Északi hegyvidék és a nagy alföldi tábla. Ezek fő befogadója a Duna és a Tisza, a vízhálózatok ezekbe torkollanak bele. E három jellegzetes
