Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

Az aknás csőáteresztőket mindig az eredeti termett talajra kell helyezni. Az elkerülhetetlen ülepedés a műtárgyak állékonyságát veszélyeztetheti.A csőáteresztő alsó végén utófenékbiztositást célszerű alkalmazni.Az aknák környezetében a földgátak vizfelőli rézsűin az örvénylő vizmozgás kárainak megakadályozására 3-3 méter szélességben betonlap burkolat elhelyezése indokolt. A levezetésre szolgáló műtárgy méretezésénél a legnagyobb árvizmennyi- séget kell mértékadónak venni. (

33» ábra.)

Ajánlatos a műtárgyaknak 2-3 m mélyrenyuló szádfallal való lezárása. Gépesítés előtt a gátalap helyét fúrással gondosan meg kell vizsgálni. Sziklás altalajra a lecsúszás veszélye folytán közvetlenül nem szabad gátat ópiteni* 33. ábra

A földanyag tömörítése csak

gépi módszerrel ajánlatos. Ügyelni kell, hogy az egymásfeletti rétegek kötésebiztositva legyen. Tapasztalat szerint a vizmo- sáskötő, vagy iszapfogó földgátak vízáteresztő talajra is építhetők. A gát koronáját célszerű 1:10 hajlású bogárhátra kiképezni.

A csőátereszek aknái a hordalék fokozatos feltöltődéséhez igazodva közönséges kutgyürükkel magasithatók, s ezzel a gátudvar további feliszapoltatása lehetővé vá}ik. A gátak biztonsága érdekében a legfelső kutgyűrü bukóéle legalább 0,5-1,0 m-el legyen a gátkorona alatt. Ea a gátudvar további feltöltése szükséges, a földgát emelésével és az aknák további magasításával az igény megoldható.

IX. A vlzmosáskötő müvek különleges építési szempontjai. a művek országos adatai

A vlzmosáskötő müvek anyagának megválasztására és az építés körülményeire is gyakran döntő befolyással van a munkatér elárasztásának veszélye. Általában nehéz feladat az építés során keletkező csapadékvizet a munkagödörtől távoltartani. Esőzések- 73 -