Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

Bevezetés. A vízrendezés fejlődése Magyarországon

dezés és vizerőhasznositás igényeit fejlettebb megoldással egyaránt kielégítő "malomcsatornák" is (a Sárvíz - mint első - ugyancsak Beszédes tervei szerint).

Ugyanebben az időben - ha nem is egységes tervek alapján - az árvízvédelmi töltések építése is megkezdődött, csaknem minden nagyobb folyónk mellett. 1840-ig mintegy 800 km összhosszu- ságu védtöltés létesült, amely kb. 600 000 kát. holdat ármente- sitett bizonyos mértékig.

Az ősi árterek fokozatos csökkenésével, az árvizszintek emelkedése nagyobb árvizek alkalmával sok árvízkatasztrófát okozott 1876, 79 (Szeged pusztulása), 1888 stb., ami maga után vonta a töltések emelését, erősítését és az árvízvédekezés kifejlesztését. Természetesen az egyes társulatok anyagi erejétől függően a töltések sem voltak egyenlő biztonságuak és az u.n. magassági hiányok felszámolása még napjainkban is folyik. Ennek ellenére általánosságban rögzíthető, hogy a századfordulón a Tisza völgyében csaknem teljesen, a Duna mentén pedig a kisebb öblösetektől eltekintve szintén nagyrészt készen álltak a mentesített ártér védelmére szolgáló töltések (1900-ban a Kárpát-medencében a töltések hossza kereken 6300 km, a társulati ártér 6,1 millió kát.hold volt) és nagyjából befejeződtek a legfontosabb folyószabályozási munkák.

Az ármentesitést követően a belvízrendezés is számottevő eredményt ért el, az említett időpontig 12 000 km csatorna, 103 szivattyútelep (az első Sajfoknál, Tiszasüly határában 1878-ban) - 130 m^/s teljesítménnyel - létesült. Figyelembevéve az 1879- ben Kvassav Jenő vezetésével életrehivott Országos Kultúrmérnöki Hivatal által végrehajtott patakrendezési és lecsapolási munkákat, vitán felül áll, hogy a XIX. században a magyar vízépítés a vízkárelhárítás területén hatalmas és világviszonylatban is figyelemreméltó munkát végzett.

A XX. század eddigi időszakára esett két világháború termé-* szetesen jelentősen hátráltatta hazánk vízrendezési munkáinak folytatását, irmentesités vonatkozásában jelentősebb munka nem folyt az első világháború befejezéséig, az 1915* évi körösi és tiszai, majd az 1919» évi tiszai árvizek gátszakadás nélkül vonultak le. A belvízrendszerek kiépítését azonban erőteljes ütemben folytatták a társulatok s ezt a munkát sürgette és indokolta az 1915-os belvízjárásos esztendő (1,6 millió kát. hold a belvíz