Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

darabok 0,50 m hosszúak. Az illesztések alá előregyártott betonlapok kerülnek. (20. ábra 1. 47.0.)

Téglaburkolat

Ritkán használatos burkolási mód, mert általában nem tartós, átázott állapotban a fagy hatására széttörik. Legkevésbbé szilárd a géptégla, jobb a kézi készitésü tégla, legalkalmasabb az égetett burkolótégla. Lapjára, vagy élére állítva kerülhet a talajra. Az élére állított burkolat tartósabb.

Talajbetonburkolat

A talajbeton általában víznek, cementnek és földnek egyszerű keveréke, amelyet a közönséges betonhoz hasonlóan tömörítenék.

A talajbeton tehát a talajnak cementtel való szilárdítása. Talajbeton céljára legalkalmasabbak a kis agyagtartalmu, nagy homok és kavicstartalma talajok. Gyakorlati szempontból a 10-85 % agyagot, valamint a 8 %-nál kevesebb szerves anyagot tartalmazó talajok alkalmasak talajbeton céljára.

Készítésénél eltávolítják a kitermelendő legfelső réteget, majd a növényzetet 40-60 cm mélységig kiszaggatják. Utána a kitermelt földet lehetőleg gépi erővel gondosan felapritják. Az aprított anyagot szárazon cementtel keverik, majd a szükséges vízmennyiséget permet alakjában adják hozzá. A keveréket tömörítéssel dolgozzák be.

Megfelelő szilárdságú, vízzáró, hő- és koptatással szemben ellenálló, de fagyhatással szemben érzékeny burkolat.

IV. Fenéklépcsők

Feladatunk úgy vízmosás mint vízfolyás esetében a fenékesés mérséklésével a további kimosás, illetőleg a hátrarágódás megakadályozása. Fenéklépcső szigorúan véve csak vizfolyésrendezésnél kerül alkalmazásra. Vízmosásnál a fenék kötésére szolgáló müvet tulajdonképen "fenékgátnak" nevezik, amely a hordalékfogó, vagy másnéven vizmosáskotő gáttól abban különbözik, hogy elsősorban a fenék biztosítására és nem hordalékvisszatartásra szolgál. Szerkezetileg viszont mégis különbözik a fenéklépcsőtől, mert ha kis mértékben is, de a fenékből kiemelkedik. A felülről érkező- 48 -