Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)
A. Hegy-dombvidéki vízrendezés
17» A vízmosások, valamint a hegyés dombvidéki patakok rendezése, müvei, növényi burkolatod A vízmosások valamint a hegy és dombvidéki patakok rendezése lényegében azonos elvek és azonos müvek felhasználásával történik. A patak vízgyűjtője ugyanis a vízmosásokat is magában foglalja, ami tehát a vizmosás rendezésénél történik, nagyobb terjedelemben és méretekkel a hegy- és dombvidéki patak rendezésénél megismétlődik és érvényes. A vizmosás keletkezése és a patak elfajulása lényegében a viz hordalékmozgató erejének következménye. Ha a hordalékmozgató erő nagyobb, mint amennyit a talaj kötöttségénél fogva károsodás nélkül elbír, előáll a vizmosás, illetőleg a patak elfajulása. A rendezésnek, továbbá az erre szolgáló müveknek a hordalékmozgató erő mérséklését kell eredményezniök. A hordalékmozgató képesség 1. a viz mennyiségétől függ: 2. a viz mélységétől 3» a vizszin esésétől A vízmennyiség csökkentésére, az elkopárosodott oldalak fásítása kínálkozik. Az előző fejezetből is ismeretes, hogy az erdőtalaj a csapadék egy részének tározására, visszatartására, ezáltal az árvizek mérséklésére alkalmas. Tapasztalat szerint az erdőtalajok az összegyülekező vízmennyiség 1/4 - 1/3-ának raktározására is képesek. A vízmélység és a vizsebesség egymástól függenek. Nagyobb sebességhez kisebb vízmélység és fordítva tartozik. Nagyobb sebesség viszont szilárd mederfeneket kíván. A hegyvidéki patakok medrét épen ezért kőburkolattal szokták ellátni. Maga a burkolt meder hordalékot nem szolgáltat és a hordaléklevonulást sem akadályozza. A vizsebesség, illetőleg a viz hordalék mozgató erejének csökkenését a gyakorlatban általában a mederesés csökkentésével érik el. E módszer egyúttal a vizmosás kimélyülését is meggátolja. Abban az esetben, ha valamely vizmosás oldalai benőttek vagy védettek az oldalakról lefolyó vizekkel szemben ellenállóak.- 32 -
