Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

Azonos talajnem esetén a kimosás a legmeredekebb helyen kezdődik. Ezért az erdőnek, mint talajvédő és vizmosás képződést gátló tényezőnek jelentléte a meredek szakaszokon a legfontosabb.

Az erdőnek legfontosabb hatása, hogy:

1. a csapadékkal szemben mechanikai akadályt képez (a lefolyást késlelteti),

2. a talaj csapadékfogadóképességét növeli (a csapadék nagyobb része tározódhat a talajban)*

1. Mechanikai, szerepe

A fák lombozata, az ágak, a fák törzsei az esőcseppek első ütését felveszik, az ütközés következtében azok sebességét csökkentik. Az esőcseppek ezután széjjelverődnek, közben párolognak, majd a leveleken, ágakon és törzseken a talajig peregnek le.

Az egyes fák közeit kitöltő bokrok, az erdő aljnövényzete és a száraz ágak ismét megtörik az eső erejét.

A fák koronája és az alnövényzet tehát bizonyos mennyiségű vizet visszatartanak és késleltetik a lefolyást. Jó állapotban lévő erdők rendkívüli intenzitású esők vizeit is visszatarthatják. A növényzet tehát a csapadéknak a befogadóba jutását napokra, sőt hosszabb időre is nyújthatja.

2. A befogadóképesség növelése

Az erdőtalaj legfelső része az évek során lehulló levelekből, ágakból, mohából keletkező alom, több cm vastagságú víztartó réteget alkot. Ez a réteg széltől és naptól védve, hirtelen felületi párolgást nem szenved é3 elősegíti a víznek a talaj mélyébe való szivárgását.

Az alom alatti humuszréteg további nagy mennyiségű vizet képes magába fogadni, elpárolgásra és elszivárgásra megtartani.

A befogadóképesség változó; általában a humusz minden centiméternyi rétege 2,5 mm vastag vizoszlopnak megfelelő vizmennyiséget bir magába szivni és lekötve tartani. E két főtulajdonság mellett a fák és bokrok a talajt a nap heve ellen védik, gyökereik a talajt összetartják.- 28