Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)
A. Hegy-dombvidéki vízrendezés
F = w TSW I.képlet is-Líf/5 sin « tg0»5« Ha x lejtőhossz helyébe xc~t helyettesítünk - ez legyen az eróziómentes lejtőhossz, akkor az P eróziós erő éppen az R-rel, az eróziós erővel szembeni talajellenállással lesz egyenlő. A talaj erózióval szembeni ellenállása alatt a talaj felszínének a felszínen lefolyó viz elsodró erejével szemben tanúp sitott ellenállását értjük, amely kg/m -ben fejezhető ki. Nagyságát pedig azzal az eróziós erővel mérjük, amely az adott körülmények között még éppen nem okoz talajelsodrást. (Természetesen a talajok erózióval szembeni ellenállása függ a növényi takarótól, a talaj fizikai és kémiai összetételétől, talajállapottól, stb.).Ennek megfelelően a lefolyó viz hordalékmentes, vagyis = W a looo = 1-gyel, és az I. képlet igy alakul Sin (X tgö»V II. képlet A II. egyenlet már alkalmas arra, hogy a lejtőhajlásszög, a felületi érdesség, a felületi lefolyás intenzitása és az eróziómentes szakaszhossz ismerete esetén a talaj erózióval szembeni ellenállását meghatározzuk. Ha x -re megoldjuk! a II. egyenletet, akkor c _R sin k tgÓ'^ 5/3 III. képlet A III. képlettel az eróziómentes szakaszhosszok a lejtőn meghatározhatók, ha többi tényező ismeretes. Magyar (Horváth Vilmos, dr. Erődi Béla) és külföldi kutatók fenti elmélettel kapcsolatos számításai és mérései igazolták, hogy a szántóföldi talajvédelemben célszerűen használható lejtő- kategóriahatárok az 5, 12, 17, 25 % értékkel azonosak, amik szögértékben megfelelnek a- 14 -
