Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Egyéb vízügyi munkássága és jelentősége

szemléletébe a nacionalizmusnak, sovinizmusnak valamilyen rossz ízű megnyilvánulása keveredett volna.

Eszmevilágában minden nemzet, az emberiség egyetemének egyenrangú tagja. A melldöngetően magyarkodó szemlélet távol állott tőle. Ellenkezőleg, éppen azt fájlalta, hogy a magyarság nem tölti be hivatását, feladatát, az egész emberiség érdekében. Felfogása szerint:

„nemzeti terebélyedésünknek az emberiségre nézve okvetlen nyereségnek, ’s általános létünknek a’ nagy egyetem’ feldicsőítésére biztos lépcsőnek is kellene lenni.”103

Az ő feladata pedig:

„Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni ’s szeplőtlen minőségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, ’s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve vég- czéljához, az emberiség’ feldicsőítéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés; ’s ha csak mint hangya illy meg dicsőítéshez egy pa- ránynyal is járulni, van-e ennél emberek közt, édesb osztályrész?” HV‘

Széchenyi magyarság-tudata és nemzetfogalma korunk mércéjével mérve is magasrendű. Kora közéletében ezzel a napjainkban is haladó szemlélettel adott — Kossuth szavaival élve — „a nemzet jobbjai gondolatának szavakat”. Szavai éppen ezért nem maradtak visszhangtalanok. Mögé tömörültek, akik érezték a lealacsonyodott és öncélú létezés holtpontjáról való elmozdulás szükségét, de lehetőségeiről, a felemelkedés útjáról gyakorlati elképzeléseik sem voltak, leg95