Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Egyéb vízügyi munkássága és jelentősége

Mindezt mindvégig teljes nyíltsággal, erkölcsi és cselekvési szabadsága megőrzésével tette.

„Ha egyetlen sekélyes gondolkodású ember sem kény szer íthetett, hogy miután életem legjavát hazámnak szenteltem, . . . bénító helyzetben maradjak, úgy vélem, a kormány is meg kell, hogy bocsássa majd nekem, ha ezennel nyíltan és kertelés nélkül kijelentem, amennyiben ajánlatomat nem méltatják jigye- lemre, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint ezután is, mint eddig, saját utamon járok majd, anélkül, hogy tekintettel lennék a kormányra.”wr'

Metternich kancellárhoz intézett emlékiratában írta e sorokat 1843-ban.

Finom diplomáciai érzékkel, taktikai biztonsággal és tudatos szívóssággal küzdött céljai megvalósításáért, mindenben példamutatóan járva elöl — és bízva abban, hogy már viszonylag kis társadalmi erők összefogásával is jelentős eredményeket lehet elérni:

„ .. . semmit sem tettem rögtönzésként, vagy pilla- nati felhevülés’ következtében, de minden lépteim, minden tetteim — egy előre kiszámlált messzeható tervnek szüleményei. Vérem meggondolatlanul, ’s kitűzött elveimmel ellenkezőleg — soha el nem ragadott; ’s pedig mert nem szenvedelembül léptem a’ nyilvános élet’ mezejére de a kötelességérzés utáni el- szántságbul.”m

Amikor szükségessé vált, maga világított rá szerteágazó, sok irányú munkásságának egycélúságára, egyetlen központi gondolat szolgálatában állására.

„Midőn a’ caszinókat, a’ lóversenyeket, s’ illyfélé- ket tervezem, — korántsem az végczélom, mikép tár7 Széchenyi

97