Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
A Duna–Tisza-csatorna kérdése
haszonnal, — hiszen ma már technikai lehetetlenség szinte nem létezik, — tüstént ásó, kapa stb.” — írja Wesselényi Miklósnak 1845. április 21-én.s2 Véleményét a csatorna kérdésében a Jelenkorban két közleményben is nyilvánosságra hozta. „ . . . nem átallom ezennel teljes meggyőződésem szerint kimondani, . . . hogy a tervezett duna—tiszai csatorna vállalat végképi kitapogatása, s ha technikai és financiális tekintetben létesíthetönek mutatkozik, a mint remélni minden okunk van, annak mielőbbi életbeléptetése olly ügy, melly fölött alig áll nagyobb pártolást és sürgetőbb elsőséget érdemlő bármi egyéb.” „Legelső helyet pedig az érintett csatorna, hogy többet ne mondjak, e két okbul érdemel: Mert egész felső Magyarországot és Erdélyt hozza összeköttetésbe a hon szívével ... és így szinte az egész hazai testtel. Mert a honnak olly vidékét emelné varázsvesszői- leg, melly leginkább megőrzé magyar jellegét.” „Keblemet pedig semmi nem tágítaná annyira, mint ha mind azon jó magyar képek, mellyek Duna—Tisza közt láthatók, egy új életet árasztó derék vízcsatorna mellett, legnagyobb kéjjel éldelhetnénk százszorta javított vidékünk minden előnyeit. — Es akkor Toka jbul is, Maros-Üjvárbul is látnék érkezni Pestre hajót, és Szolnokra és Szegedre hajón indulván, kies kertek és csinos házak közt vinne át az út, .. . mely azonban ma jobbadán homokban és sárban fekszik: akkor biz egy kicsivel megint könnyülne rajtam az agyag súlya/”83 79
