Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért
Ezzel megfordult s a háta mögötti szobába vonult. A terem zsúfolva volt. . . Ha a teremben marad, mindannyian lábaihoz borulunk. Ily hódításról fogalmam sem volt.”76 A Tiszavölgyi Társulat ügyeiben teljes volt diadala. Nemcsak elfogadták ajánlásait, de kialakították a teljes vidéki szervezetet, mety az egész érintett területet „12 vidéki osztályra” tagolta. Külön eredményként kell elkönyvelni, hogy bejelentették a Tiszai Gőzhajózási Társulat megalakulását s a jelenlevők közel 100 000 Ft értékű részvényét azonnal lejegyezték. Széchenyi és kísérete Debrecenből rövid kerülővel augusztus 20-án érkezett Tisza-Dobra, ahol a központi választmány és a környéki érdekeltek jelenlétében megalakult a Tiszavidéki Társulat első vidéki osztálya az „Alsószabolcsi Vízszabályozási Társulat”, s megválasztotta saját igazgatóját, választmányát, pénztárosát, jegyzőjét, osztálymérnökét s elhatározta a munkák azonnali megkezdését. Széchenyi Paleocapa véleményének meghallgatása és javaslatainak tanulmányozása után, Keczkés főmérnök tanácsára hozzájárult a Tisza-Dob és Szederkény közötti átvágás munkájának megkezdéséhez. 1846. augusztus 27-én ünnepélyes külsőségek között az első nyom földet ő maga emelte ki. S ezzel kezdetét vette az a hatalmas munka, mely hivatva volt új világot teremteni a Tisza völgyében. A szabadságharc kitöréséig összesen 30 helyen indult meg a szabályozás. Széchenyi még egyszer — harmadik tiszai kőrútján — ellenőrizte az ügyek állását. 1847. szeptember 1-én indult útnak Szolnokra, az időközben megépült vasútvonalon, s onnan ismét 73
