Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért
aztán, mert a Dunával, — melly által már most egy kissé jobban össze van kötve honunk a tengerekkel, mi egykor szinte megtermi tán hasznos gyümölcsét, — és némi egyebekkel is bizony volt elég dolgom,. . . hanyagságrul nem vádoltathatom legnagyobb ellenségem által is.”61 A Tisza iránti korai érdeklődésének bizonysága, hogy már 1833-ban, mikor mint az Al-Duna szabályozás kir. biztosa először utazott gőzhajón az Al-Du- nára, megkísérelte a Tisza gőzhajózását is s a „FRANZ I”-gyel felhajózott Szegedig. Innen írta 1833-ban Toldy Ferenchez: „A gőzhajóval — melyen írok — Szegedrül ismét Zimonyba megyek — s onnan kocsin Orsovába. Az új jelenés (t. i. a gőzhajó) itt különböző benyomást okoz... A magyarok, azok lármázva örülnek — s gyalog, lóháton, kocsin egyben versengenek velünk, mint megyünk. Reményiem ezen kis út, többek közt azon hasznot is fogja hajtani, hogy sokban vagy nemiben, fel fog lobbanni a jobb s tökéletesebb után szomjazó vágy.”62 A Tisza-völgy problémáival közéleti munkássága során, később is sokszor találkozott. Nem maradhatott hát tétlen, amikor lehetősége nyílott a segítésre. A lehetőség 1845 nyarán jött meg. A kormány által az ellenzéki oppozitió leszerelésére kezdeményezett reform-gesztusok során, a Helytartó Tanács kebelében külön közlekedési osztály felállítását határozta el, és annak vezetésére Metternich kancellár Széchenyit kérte fel: „Méltóságos Gróf! Hazafias érzületére nézve csak örvendetes lehet, hogy Őfelsége . . . Magyarországot 54
