Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért

radságát minden előforduló alkalommal egy-egy kis gyanúsítással bemoslékolni az elfojtandót...

Pest és kikötő tehát! De korántsem! Sőt minden lehető ellenszegülés ellene. S ugyan melly részrül? . .. De egyenesen Pest fiaitul. Fogja-e azt hinni kérdem az utókor? Hinni tán igen; de bizonyosan sem nem dicsérni, sem nem köszönni.”57

A kikötő ügye Pest város tanácsával 9 évig volt vita tárgya. Széchenyi végül annyira elkeseredett a konok rövidlátás felett, hogy a sajtó nyilvánossága előtt adott kifejezést reményének, hogy ebben az annyira országos érdekű ügyben „tán csak lesz még magasabb fórum, erősebb kéz.”

A pesti kikötőért folytatott meddő harcára csak a Közlekedési Bizottmány élére kerülése s az új megbízatással járó új feladatok tettek pontot.

A Duna szabályozáshoz, hajózhatóságához és a gőzhajózás fejlesztéséhez fűződő nemzedékek távlatában is érvényesülő közérdeket kezdettől fogva helyesen látta Széchenyi.

„ ... ne kételkedjünk, könnyített összeköttetések épen úgy fogják emelni az ipart és kereskedést, mint másutt, és se Fiume, se Zimony, se Erdély nem fog károsodni a’ dunai folyamnak nagyobb elevensége által, sőt legyen csak ezen a’ természetiül alkotott fő hazai csatorna derekasan kifejtve, szintúgy fog életet ’s kiállító erőt az ország legtávolabb részeibe is lövetni, valamint a’ szívnek egészségesb és szabadabb léte nem dermedést és halált, hanem épen ellenkezőt okoz a’ test minden egyéb ereiben.”58

48