Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért
Galacig — majd 1835-ben a „MARIA DOROTHEA” forgalomba állításával egész Konstantinápolyig — megindulhasson. Eredményeit azonban kevés elismerés követte. A munkálatok anyagi támogatását Ferenc császár halála után a kormány olyan hirtelen és váratlanul tagadta meg, hogy az esedékes munkabéreket és költségeket Széchenyinek — hacsak nem akart erkölcsileg lehetetlen helyzetbe kerülni — a magáéból kellett kifizetnie. A nádor még 1836 szeptember közepén 20 ezer ezüst forint kiutalását ígérte az al-dunai munkálatokra. Pár nap múlva már azt üzente, hogy a császár tiltó rendelkezésére többé egy krajcárt sem folyósíthat. A pénzt sürgető Vásárhelyinek 1836. szeptember 21-i levelében kénytelen ezt megírni: „így állunk! Egyébiránt a felső dunai munkák és a Tisza körüliek éppen így szakíttattak félbe . . .” „En igen átláthatom Önnek keserű helyzetét s ezért 25-én magam pénzembül, — melyet NB fel kell venni — küldetek .. . Nehezemre esik ... de a bajtársaimat ily gyáván, mint mivelünk bántak, — elhagyni nem bírom. Saját erszényemből többet legalább az idén nem tehetek. Eszközöljön tehát azon 10 ezer pengővel, melyet küldenek, annyit, mint Christus a két hallal és hét kenyérrel.. . Mindenek előtt pedig ne búsuljon, mert „Borúra derű”. . . Bécsbe megyek . .. Az aerariumtul ez idén ki bírok-e még facsarni pénzt, tudja Isten, de mindenesetre megküzdök vele . . A munkálatok folytatásának rendszeres anyagi támogatását nem sikerült többé elérnie. Végleg azonban sohasem szüntette be azokat. Különösen a bal parti út építésének folytatásával és karbantartásával 37
