Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért

kapcsolatban a kőszénbányászat, a csatorna és út-vas- útépítés legújabb módszereit is. Visszatérve a Duna Gőzhajózási Társaságnak két újabb gőzhajó építését javasolta és hathatósan eljárt a szükséges anyagi fedezet megszerzése érdekében. Minden eszközzel arra törekedett, hogy a vállalat vezető szempontja ne a haszon, hanem a fejlesztés legyen.

„Ma ülés volt a Gőzhajózási Társaságban ... keresztül vittem, hogy osztalékot ne adjanak, új részvényeket bocsássunk ki és minden nap legyen hajójárat Pest és Bécs között.”'1'*

Közben lépten-nyomon nehézségekbe ütközött. Bénította munkáját a kormány, de a konzervatív főnemesség is.

„Dolgozom szorgalmasan és önérzettel. — Ha levágják szárnyaimat — a lábaimon járok. — Ha levágják a lábaimat — a kezemen megyek. Ha azokat is kitépik, hason fogok csúszni.”'15

Végre 1833 júniusában — talán kissé figyelme lekötése és átmeneti távoltartása hátsó gondolatával is — kinevezték az Al-Duna szabályozás királyi biztosává. A szükséges felhatalmazásokkal 1833. július 8-án a FRANZ I-en újból az Al-Dunára indult.

„Feladat. . . vizeinket Dunánktul kezdve úgy rendelni el, hogy azok lehetőségig hajózási csatornákul szolgáljanak, vízáradásaink átka megszűnjön; de mindenek felett, ne legyen elrontva, — hol a természet alkotta, — az irrigatioi tehetség, melly honunknak tán szint olly nagy áldására lehetend jövendőben . .. mint közösüléseink akármily könnyítése.”'16

A munkálatok műszaki vezetésére Vásárhelyi Pált szemelte ki, aki néhány éve vette át a Duna-mappátió

32