Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért

Naplójában 1830. június 24-én találjuk első bejegyzését útjáról:

„Egész korán, az én Pesten összeeszkábált hajómon, mely olyan volt, amilyen az első embereké lehetett, megkezdtem utazásomat a Fekete-tengerhez.”33

A néhány nap híján négyhónapos utazás benyomásait nemcsak naplójában kísérhetjük nyomon, hanem jóformán minden későbbi, a Duna és hajózása körüli eszmefuttatásában felbukkannak. Az itt bemutatott néhány hézagos sora is színesen idézi benyomásait és a gondolatokat, amelyek foglalkoztatták.

„Láttunk több ember vontatta hajót. Egy emberre 200 mázsát számítanak. Naponta 15 bécsi garast kapnak. N. b. ha hajóznak, mert ha vesztegelnek pl. a szél miatt, akkor semmit. És ezt a munkát szívesen végzik. Ilyen országban azután hogy versenyképes a gőzhajó ?”3'1

„Mit mondjunk a hajóvontatókrul, kik sokszor napestig sárban, sőt nem ritkán hasig vízben húzzák az alig mozduló hajókat, mi által eléggé bizonyítják — mert hiszen szabad alku szerint cselekszenek, — mint lennének munkálni készek, ha jobb dolguk volna. Valóban, ki egyszer látá e manipulátiót, s a dunaparti vontatók bús zenéit hallá, mellyekkel magokat s lovaikat ollykor kettőztetett erőtetésre tüzelik, ... annak lehetetlen illy óhajtásra nem fakadnia: ,Bár szűnne meg minden emberreli s barommali vontatás a Dunán s ez kirekesztőleg gőz erejével eszközöltetnék’ vagy inkább szűnne meg Magyarországban minden illyféle munka s pótoltatnék erőművek által; azon száz meg száz ezer kéz pedig, melly így megszabadulna, bár fordítatnék szabad alku után mocsárink

25