Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Széchenyi István vízgazdálkodási szemlélete

ségének elemzése és értékelése útján kívánunk járni, hanem a tényekre és az eseményekre való utalás mellett Széchenyit kívánjuk idézni, azt kívánjuk bemutatni, amit ő látott, amit ő gondolt, javasolt és tett. Meggyőződésünk, hogy gondolatai, szavai korunkhoz is szólnak.

Wesselényinek írta 1828. szeptember 3-án

„Tegnapelőtt érkeztem. A magyar kikötőhelyeket, Ludovica-utat, Culpa vizét stb. bejártam. Száz abde- ritiusmusra (balgaságra) találtam, melyeket fennhangon, annak idejében hirdetni is fogok . . .”15

Valóban, ettől kezdve lépten-nyomon visszatérnek írásaiban vízügyi vonatkozású észrevételei, megjegyzései.

„Vizeink, Duna, Vág, Mura, Dráva, Száva vad természetűek: a Tisza, Maros fekvése helytelen, a Kulpa kismedrű .. .16

„Hol pedig a csinált út, vízcsatorna, a vasút nem kamatot, ott előbb utóbb elbomlik mint nálunk ... tekintsük a vízcsatornáinkat, milyen állapotban vannak azok .. ,17

„A vízcsatorna leghasznosb hol egyenes a vidék, kő nincs s ahol egy munkával mocsarakat is száríthatni ki, vagy irrigatiot eszközölhetni.. .”18

„A geographiai helyzetünk szerint minden igyekezetünkkel arra kellene menni, hogy hazánk Fiúméval legszorosb és lehető legkönnyebb kapcsolatba jöjjön. Ehhez szükséges a Dráva, Kulpa tökéletes regulatió- ja, a Ludovica út felszabadítása . . .19

„A Dráván nincs híd, az utak Károlyvárig sokszor haszonvehetetlenek, a Kulpa csekély mélysége miatt az esztendő nagy részében némely helyeken legköny16