Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Széchenyi fellépése

„Most jövök vissza a gyárakban tett körutamról. . . Mindent gőzerő mozgat. . . Második utam egy gázgyárba volt . . . Harmadik utam Brunei úr fűrész és cipőgyárába volt... Magammal hoztam a gázgép egy mintáját.. . Ismerőseim sokat nevettek, hogy Angliában annyit törődtem mindenféle gépekkel. . . Különös dolog, ha egy huszárkapitány naponként három órán át, nemcsak a gépészektől, de még a munkásoktól is valóságos leckét adat magának elméleti és gyakorlati szempontból..

1821- ben merült fel benne először a Pest és Buda közötti állóhíd létrehozásának a gondolata. Egy évi jövedelmét ajánlaná a célra, de még nem volt visszhangja.5

1822- ben kelt levele Eszterházy Károlyhoz már érett véleményt tükröz:

„Hogy egyetlen napot sem tudtál arra áldozni, hogy végre valami hasznos intézményt létesíts hazádban, nagyon fáj nekem és mánden bizonnyal jobban fáj, mint azt gondolod. Mert ha olyan emberek, mint Te vagy, nem ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy hazájuknak valamiben hasznára legyenek, akkor Isten bizony sírni kell a fölött, hogy az ember magyarnak született... Mi nevetséges a mi hazánkban? .. . Hogy Magyarországon a parasztok képviselői a nemesek, farkas védi a bárányt,6

A feladatok megoldásának útját is egyre tisztábban látta.

„Meg vagyok győződve arról, hogy a civilizáció és az emberi társadalom haladásának titka a közösségi érzésben van, ami az egyesnek lehetetlen, az lehetséges a sokaságnak.”7

9