Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

A szabadságharc kitöréséig összesen 30 helyen indult meg a szabályozás. Széchenyi még egyszer — harmadik tiszai kőrútján ■— ellenőrizte az ügyek állását. 1847. szeptember 1-én indult útnak Szolnokra, az időközben megépült vasútvonalon, s onnan ismét a Pannónia gőzhajón hajózott fel a Tiszán, és a Bodrogon. Debrecenben ismét tárgyalt a kiküldöttekkel és érezte a Tiszavölgy népének ragaszkodását, tiszteletét.

A politikai helyzet kiéleződésével a kormány egyre nagyobb nehézségeket támasztott az előzőleg kilátásba helyezett összegek folyósításánál. A forradalom kitörése után pedig egészen leállt a munka. Leverése után az önkényuralom intézkedései válságba sodorták a Tisza szabályozásának ügyét. Vásárhelyi terveit és Széchenyi munkaprogramját mellőzték, a Tiszavölgyi Társulat központi szervezetét pedig politikai okokból feloszlatták. Csak az 1879. évi, hatalmas, Szegedet teljesen elpusztító árvíz hozott új fordulatot a munkálatok történetében.

A Széchenyi által megkezdett nagy munkát — amely a 19. században Európa legnagyobb vízszabályozó és árvédelmi vállalkozása volt — csak a következő nemzedék fejezte be, de az általa megkezdett úton. Végkifej lésében a lecsapolások és vízszabályozások következtében Magyarországot összesen 4,1 millió katasztrális hold ármentesített mezőgazdaságilag hasznos új területhez juttatta, amelyből 3 millió a Tisza völgyére esett.

A Tisza szabályozása két nagy úttörőjének, Széchenyi Istvánnak és Vásárhelyi Pálnak emlékét Tiszado- bon két szerény emlékmű és egy nép hálája őrzi.

97