Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

munkával sok küzdelmek közt szerzett múltamat beszennyezzem?

Mitől féltek ti? Hogy elfogadva a kormány anyagi támogatását, ami nélkül semmit sem tehetünk, ez levesz lábatokról, szolgájává lesztek minden törekvéseinek mint én azzá lehetnék a helytartósági címért.

Kétségbe kellene esnem nemzetem felett, ha ennyi gyávaságot kellene látnom fiaiban.

Bízzunk az Istenben és magunkban s járjunk eszünkön.

Feltártam előttetek lelkem minden gondolatát tartalék nélkül. Rajtatok a sor: ítéljetek és válasszatok. A haza sorsa kezetekben!”

Ezzel megfordult s a háta mögötti szobába vonult. A terem zsúfolva volt.. . Ha a teremben marad, mindannyian lábaihoz borulnak. Ily hódításról fogalmam sem volt.”127

A Tiszavölgyi Társulat ügyeiben teljes volt diadala. Nemcsak elfogadták ajánlásait, de kialakították a teljes vidéki szervezetet, mely az egész érintett területet „12 vidéki osztályra” tagolta.

Külön eredményként kell elkönyvelni, hogy bejelentették a Tiszai Gőzhajózási Társulat megalakulását s a jelenlevők közel 100 000 Ft értékű részvényét azonnal lejegyezték.

Széchenyi és kísérete Debrecenből rövid kerülővel augusztus 20-án érkezett Tisza-Dobra, ahol a központi választmány és a környéki érdekeltek jelenlétében megalakult a Tiszavidéki Társulat első vidéki osztálya az „Alsószabolcsi Vízszabályozási Társulat”, s megválasztotta saját igazgatóját, választmányát, pénztárosát, jegyzőjét, osztálymérnökét s elhatározta a munkák azonnali megkezdését.

Széchenyi Paleocapa véleményének meghallgatása és javaslatainak tanulmányozása után, Keczkés főmérnök tanácsára hozzájárult a Tisza-Dob és Szederkény közötti átvágás munkájának megkezdéséhez.

1846. augusztus 27-én ünnepélyes külsőségek között az első nyom földet ő maga emelte ki. S ezzel kezdetét vette az a hatalmas munka, mely hivatva volt új világot teremteni a Tisza völgyében.

95