Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért
rosan megkötnék magukat, hogy annak idején. .. minden vonakodás nélkül le fogják tenni az őket illető díjt . .. Márpedig, hogy a munka költségeit, örömeit s olly nagy élvezeteit közvetlen a megye, vagy jobban mondva csak a szegény adózó vigye, és ne inkább a parti lakos, vagy mocsár-úr, kit a dolog illet: ez az én fejembe nem fér; midőn más részrül a törvényes felvigyázat és territoriális hatóság bizonyosan senki mást nem illet, mint a megyéket. Eddigelé Magyarországon sok munka vitetett véghez, melly a földnépnek, melly legkisebb hasznát vette, ha vette, egyedül kínos verítékén készült. Ez nem hozhatott, de nem is érdemlett áldást. . .. Van ebben bizonyos igazsági mérleg, melly valamint nem kívánja, hogy mind azelőtt, minden munkát csak a pór vigyen, szintúgy nem engedi, miszerint az most menynyire igazságos és rá is árad haszon, semmikép ne hasznosíttassék. Kölcsönt, nagyobbszerű kölcsönt, mérsékelt kamattal s kényelmes visszafizetési határidővel valljon ki ád? Angolok, Hollandok, vagy belföldi pénzesek? Ezek minden bizonnyal adnának . . . hitelünk azonban nincs; s ekkép csak akkor adnak, ha kezest tudunk előmutatni. De ezt hol leljük? Én nem tudok sem mást, sem jobbat, mint a kormányt. Ne várjunk rövid idő alatt nagy előmeneteleket, s csak Istenért ne higyjünk azoknak, kik rövid idő és csekély fáradság után óriásiakat ígérnek . . .”m A Tiszavölgyi Társulat 1846. január 19-én megtartott nagygyűlésen megalakult. Magáévá tette Széchenyi javaslatait, megválasztotta központi választmányát és vezetőségét. Műszaki igazgatóvá Vásárhelyi Pált jelölte ki és megbízta a szabályozási tervek kidolgozásával. Az érdekeltek, a Széchenyi által megfogalmazott „Szerződvényben”'1 kötelezettségt vállalttá