Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

gyen. Ha a tervet egyik készíti, annak végrehajtása pedig másra bízatik, ez által a dolog lényegében mindig valami egyenetlenség támad, mellynek jó következménye nem lehet.

Én átalján véve majdnem mindenben a felelősségnek, és e szerint a „szabad kéz-hagyásnak”, melly nélkül felelősséget sem követelni, sem magát illyes alá vetni nem lehet, vagyok barátja. A ki érzi, hogy minden szem rátekint, az egész teher rajta fekszik, minden tőle váratik, s ki elvégre tudja, hogy valamint dicséret, úgy gáncs is egyedül csak őt illetendi: minden bizonnyal erősebben fogja megfeszíteni erejét, összeszedni minden tehetségű, s kevésb előítélettel s albizottsággal használni jóakarói tanácsait, valamint ellenei szúrásit is, mint az, ki előtt nyitva áll a most érintett — más készíti a tervet, és más hajtja végre, — vagy a collegalis rendszer hátulsó ajtócskája.

Kész cassára . . . mindenütt tehetni szert, hol elégséges és aránylag könnyen emelhető kincs lappang . . . Már a Tiszavölgyben tömérdek a lappangó kincs . . . mirül senki sem kételkedhetik, ki előtt mind azon határtalan vízár és posvány ismeretes, melly áltálján véve olly roppant mennyiségű jobbnál jobb földet ront gyakran, vagy borít mindig; s ki más részrül azt is tudja, milly bájoló kertekké varázsolhatja a legmostohább tájakat is emberi szorgalom . . .

És ekkép, ha a Tisza völgy nem teszen szert . . . elégséges kész cassára: az bizony csak azon lakosok hibája, vagy jobban mondva „bűne”, kiket a kincs illetne, de e helyett mostanság egyedül a baj illet. . .

Alkalmazása mind annak egybevonva, mi itt töredékben elszórva adatott elő, az, hogy a Tiszavölgynek olly rendezéséhez, melly aztán nem csak szép mappák és tervek készítéseiben, megnemszűnő gyűlés- és ülésekben, lakomák, ünnepeltek, küldöttségek és legfeljebb itt ott néhány kis töltés- vagy átvágásokban álljon, de czéljának tökéletesen megfelelve a »kelet né