Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

és üdvözlések közepette lefolyt körút érdemi munka- állomásai a következők voltak:

Szeptember 30-án Sátoraljaúhelyen ülést tart Ung-, Szabolcs- és Beregh megyék küldötteivel;

október 3-án Vásáros-Naményben tartja második ülését Szatmár- és Ugocsa megyék küldötteivel;

október 5—7 között Debrecenben tárgyal különböző küldöttségekkel;

október 8-án megszemlélve a Tisza-Dobi gátat, ..amelytől az Alföld megmentését várja” — ezt jegyzi naplójába — „hát nem vagyok ostoba,, hogy ilyen nagy dologra vállalkozom? .. .”120

október 9-én Dobon a körút harmadik ülésén 82 résztvevővel megalakul az alsószabolcsi társulat;

október 11-én, ellenzéki fogadtatás után Szolnokon tartja negyedik szervező ülését a Heves megyei küldöttekkel és a szolnoki vízitársulattal;

október 15-én már Szegeden tartja a körút ötödik s egyben utolsó szervezkedő ülését a kerületek, városok és alsó megyék küldötteivel;

október 16-án visszaérve Pestre, sietett jelentést tenni tapasztalatairól a nádornak, elgondolásai, benyomásai rögzítésére megírta alapvető elgondolásait kifejtő röpiratát, az „Eszmetöredékek, különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg” címmel. Ezt kinyomtatva, megküldte az összes érdekelteknek, s egyben 1846. január 9-re kitűzte a Tiszavölgyi Társulat alakuló közgyűlését, Pestre.

Ismerjük meg a Tiszavölgy rendezésére vonatkozó főbb elgondolásait saját szavaiból:

,,Tiszavölgy alatt én nem csak a Tisza ágyát értem és azon tért, mellyre a kicsapongó Tisza árja terjed, de mind azon folyók és vizek ágyait és kiöntési lapályait is, mellyek a Tiszába omlanak, ú. m. Szamost, Bodrogot, Sajót, sat. sat....

A Tisza völgyét és ennek orvoslását, mint én tartom, nem vidéki, vagy éppen rokonszenvű, egy-egy

6*

83