Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

Híven reálpolitikájához, vállalta a megbízást. 1845. július 19-én írta titkárának, Tasner Antalnak:

„ ... még vagy 14 nap fog lefolyni, mielőtt hivatalbe lépek.

Egészen köztünk. Tüstént, mikor helyt fogtam foglalni, Tisza vidékét akarom megjárni és aztán a tengerpartit . . .

Többi feltételeimről most nem szólok — de e kettő körül is sok volt a vita.

1. -ször. Nem akartam semmi czimet, s különösen nem az Excellentiás titulust.

2. -szőr. Semmi fizetést.

Az elsőt nem vihettem ki, és csakugyan „Megexcel- lentiáznak” mert máskép nem elnökösködhettem volna ... A másodikat azonban elértem, — „ideiglenes” czím alatt és semmi egyenes fizetést nem fogok húzni .. .

Ön tudja, hogy nem sokat adok arra Qu’en dira-t-on (mit szólnak hozzá), de ez esetben tán mégis jó, ha tudják, hogy engem nem fizetnek. Pedig nagy summáira voltak készek!!!”115

Kovács Lajosnak, a Tiszavölgyi Társulat egyik vezetőjének és bizalmas munkatársának így beszélt elhatározásáról :

„ők engem, én őket akarom utilizálni, meglátjuk, mire megyünk. Az én mai állásomban a nyeremény mérlege igen súlyos, lehet, nagy dolgokat hozhatok mozgásba, ellenben mit veszthetek? Legföllebb elkoptatott népszerűségem utolsó foszlányait. Ez nem érdemli meg, hogy őrizzem, ha nem várna is egyéb rám, mint meghiúsult kísérlet.”116

„Így állok ma, a tér előttem szabad. A Tiszával kezdtem meg. Sokat aggódtam és aggódom most is nem volt-e a kezdemény erőnkhöz képest még ma túl- merész. Azonban tán megbirkózhatom vele, ha fenn el nem hagynak és lent támogatásra és némi segítségre találok.”117

A Tiszának és mellékfolyóinak ártere az 1833—1840 között Lányi Sámuel vezette felvételek, továbbá Huc

Hl