Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Pesti kikötő – Pesti Dunapart
... oly árt valánk készek a szóban levő ingatlanokért adni, mellynek 5-ös kamatja jóval felülmúlta volna azon arendális summát, mellyet azok után ed- digelé húzott vagy egy hamar húzni fog a városi pénztár . . . Reményeimben azonban legfájdalmasabban csalódtam. Mert az érintett illetők néhányat .. . vagy nem látják a közhasznot, ha saját hasznuk áll útban, vagy olly törpe olly felette nyomorult állás- pontbul fogják fel azt, miszerint a váróstul nem bírják észrevenni a hazát, terveink fölött máskép bíráltak, vagy jobban mondva más ítéletet hoztak. Néhány ember pedig, ki hátráltatni akar, s nem sajnálja fáradságát minden előforduló alkalommal egy-egy kis gyanúsítással bemoslékolni az elfojtandót. . . Pest és kikötő tehát! De korántsem! Sőt minden lehető ellenszegülés ellene. S ugyan melly részrül? .. . De egyenesen Pest fiaitul. Fogja-e ezt hinni kérdem az utókor? Hinni tán igen; de bizonyosan nem dicsérni, sem köszönni.”m A kikötő ügye Pest város tanácsával 9 éven át volt kemény küzdelem tárgya. Széchenyi végül annyira elkeseredett a konok rövidlátás felett, hogy a sajtó nyilvánossága előtt adott hangot reményének, hogy ebben az annyira országos érdekű ügyben „tán csak lesz még magasabb fórum, erősebb kéz”. A kikötőért folytatott meddő harcában fordulatot hozott a Pest-Buda közötti folyamszabályozó bizottság elnökévé történt kinevezése. Az ügyet a nádor elé terjesztette. „ . . . azon vegyes bizottság, mely elnökletem alatt a budapesti Duna partjainak elrendezése végett fennáll, ’s jelen alkalommal különösen a Dunagőzhajózási Társaság azon kérelmét tárgyalta, miszerint hajóinak kikötésére a pesti part egy része neki átengedtessék, ez utóbbi feladatában tökéletes sikerrel járt el ... a Dunagőzhajózási Társaság kérelme a’ budapesti Du- napart elrendezését nemcsak meg nem zavarná, sőt tetemesen elősegítené. . . nincs egyéb hátra, mint 76
