Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
A Duna–Majna-csatorna a 19. században
rint hazánk anyagi jólétét én is előmozdítsam, elhatároztam, hogy hazánkat a legszélsőbb Nyugat-Európa államaival egy már létező, de alig, vagy épen nem ismert vízi úttal összeköttetésbe hozzam; egyszersmind pedig gazdászati iparunk roppant fejlődéséhez s honi terményeink iránt a külföldön örömünkre nyilatkozó s naponkint jobban növekvő kereskedéshez arányban álló közlekedési utat nyissak meg. E kitűzött nagy és szent czél elérésére nem kímélve sem fáradtságot, sem költséget egy részt; más részt pedig nem törődve az annyi oldalról felém intézett visszariasztó ijesztgetésekkel, rendíthetetlen elhatározással hozzá fogtam, még a jövő leplében elburkolt kétes kimenetelű utam előmunkálataihoz. Mindenek előtt tehát egy oly nagyságú hajócskát építteték, mely úgy hosszúságára, mint mély járatára s szélességére nézve a legkisebb mélységű s legkeskenyebb folyókban, illetőleg csatornákban használható legyen. Helyén találom itt a HABLEÁNY nevű kis gőzösöm hossz, szélességi és mélységi méretének feljegyzését kimutatni. Hosszúsága 60’, szélessége a kerékháza külső szélétől mérve 12’ láb, mély járata teljesen megrakodva 17 és 18 hüvelyk angol mérték szerint. — Gőzgépe 6 lóerejű. Minekutána a most leírt kis gőzösöm folyó (1867) évi mártczius utolján elkészült, s egy oly hosszú úthoz szükséges minden eszközökkel elláttatott, f. évi april 6-án, déli xj%12 órakor, Follmann Alajos útitársam, továbbá egy gépész, egy tüzelő, egy matróz, s egy hajós ifjoncz kíséretében . . . Útnak indultam.”'M Széchenyi Ödön Budapestről elindulva, Bécsen át elérte a Lajos-csatornát s azon át a Majnát; a Majnáról a Rajnán, s a nagy francia összekötő csatornahálózaton, majd a Szajnán át 32 nap alatt Párizsig hajózott. Az akkori párizsi világkiállításra transzkontinentális úton érkezett gőzhajó e kiállítás egyik legnagyobb szenzációja volt. Széchenyi Ödön útjának nagy nemzetközi visszhangja irányította újból a figyelmet a csatorna kérdésére. 5* 67