Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Milyennek látta vízügyi helyzetünket?

politikájának és vízgazdálkodásának kibontakozásához is.

Tudta, hogy

,,A’ folyók .. . sem elrendezni, sem egybekötni magokat nem fogják. Ahhoz kéz és sok kéz kell, de legnagyobb össszhangzásban valódi tudomány által vezérelve.”65

És vallotta, hogy:

„Van becse, felette nagy becse a szónak, nem tagadhatni; de a tett, a százezreknek egy czélra törekvő tette emelheti csak ki nemzetünket . . . felette alacsony állásából.”31

. nem hihető, hogy egy Deus ex machina fogja vizeinket regulázni, utainkat mac-adamizálni ’stb. ekép mondom, senki a’ tágas világon rajtunk segíteni nem fog. ha értelmi súlyunk ’s férfiúi tenyereink nem . . ,”66

,,Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.”5*

Figyelmeztessük hevesebb vérű honfiainkat, hogy a nagyobbszerű haladás és a nemzeti bukás közt . . . még egy harmadik vágás is van, melyen lépten lépve, mákszemet mákszemre hordva, cseppet csepphez adva, a bölcs végkép tovább ér, s nagyobb termések szerzője, mint az elbizakodott ’bár törik bár szakad’ áll, vagy a kétségbeesett gyenge, ki mindjárt bukni s másikat magával buktatni kíván, ha felszínes combi- nátioinak nem felel meg az eredmény, és inai a magára vett súlyt nem bírják,”67

Széchenyi nemcsak tervezett ,hanem „lépten lépve, mákszemet mákszemre hordva” cselekedett is. S arra figyelmeztetett, hogy a szó nem pótolja a tettet.

„Mindegyre nő Magyarországon a szólási viszketeg, mintha egyedül a nyelv működése által akarna kibuzognia a magyarnak minden energiája, tettre nem

34