Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi fellépése

részét műveletlenség, önző elzárkózás és kiváltságainak védelme; a főnemességet pedig a nemzettől való elidegenedés jellemezte.

Hogy látta Ő ?

„Kesergek hazám haláltusája felett. Minden tünet haldoklóéra vall. . ,”39

„Sokat fecsegünk a mi »Dicső Eleink«-ről! — ők a’ leg fontosabbról elfelejtkeztek —, a nemzeti függetlenségről’. — Fennáll Hollandia, Dánia, Svédország, Németország annyi kis állama, — Magyarország nem tudott, vagy nem akart magában állani!!!: — Kutyákat kellene a mi őseink mellé temetni. —

„Nem eszelős az és bizonyára nem holdas, a ki hazánk ily rothadtságát elismeri, és kínos megilletődés- sel mindenekben tapasztalja. De annyira elromlottak Mágnás Társaink s Nemeseink egy áltáljában, hogy nem is érzik s nem is sejdítik, mennyire elaljasodtak, s mennyire rosszak — úgy mint a szemérmet vesztett leány nem pirul többet szégyenében.”'il

Széchenyi jól látta, hogy hátramaradottságunk a feudális társadalmi szerkezetben, a politikai és gazdasági függésben gyökerezik. A kibontakozás útját a ,,polgáriasulásban” a gazdasági és társadalmi tömörülésben kereste. Ezt a célt szolgálták művei, társadalmi-gazdasági kezdeményezései.

Mégis, minden törekvése, hívó szava, tanítása vissz- hangtalan marad, ha a társadalmunkban megindult erjedés nem alakítja ki azt a bázist, amelyre támaszkodhatott.

Az áldatlan viszonyok közepette mutatkozott néhány olyan tényező, mely a fejlődés irányában hatott.

Minthogy a tönkrement vízi utak helyreállításához komoly kincstári érdek fűződött, már 1773-ban létrehozták a „Hajózási Igazgatóságot”, a vízügyi igazgatás első szervét hazánkban, mely megkezdte a hajózható vízi utak felmérését és térképezését — akkori szóval élve: mappációját.

A műszaki újjáépítéshez szükséges szakemberek képzésére a felvilágosodott és reformtörekvésekkel telített II. József császár, az egyetem keretében 178222