Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Széchenyi fellépése
S atyjáról: „Óh mily sokszor látám még mint gyönge fiú, szegény atyámat búba merülve. Később tudám, s most tudom, hogy nemzetünk alacsony létét gyászolta. A magyarnak napról napra mélyebbre sülyedése és azon remény nélküli nézet, miszerint nem sokára és elkerülhetetlenül fogna ütni életünk végórája, okozá oly sokszori keserű epedéseit. ... S annyi polgári erényekkel fénylő atyám, mint »magyar« reménytelen szállott sírjába!”30 A nemzethalál rémlátomása kísértette sokszor őt is, s ellene küzdött szüntelenül. Kötelességének, küldetésének érezte, ,,a’ nemzetet halálos álmából felriasztani.”30 „Mióta élek, kimondhatatlan vágy létezik lelkemben, Magyarország’ kifejtése, a »magyar nemzet« feldicsőítése él minden csepp véremben.”31 Erre készült kora fiatalságától itthon és külföldi tanulmányútjain. Nagy kitartással művelte magát. Vakmerő katonai bravúrok közepette irodalommal, művészettel foglalkozott. Rendkívüli érdeklődéssel fordult a műszaki, a gazdasági és a társadalmi élet jelenségei, eredményei felé. Mindent megfigyelt, feljegyzett és abból a szempontból mérlegelt, hasznosítható-e hazájában. „Hiszen van nekem egy hazám, egy szegény, szerencsétlen hazám ,de azon nem lehet segíteni, most még nem . . .” De később?'3'3 Első angliai tanulmányújáról 1815 novemberében készült feljegyzései között — naplójában — oldalakon át találunk ilyen bejegyzéseket: „Most jövök vissza a gyárakban tett körutamról. , . Mindent gőzerő mozgat. . . Második utam egy gázgyárba volt. . . Harmadik utam Brunei úr fűrész és cipőgyárába volt . . . Magammal hoztam a gázgép egy mintáját.. . Ismerőseim sokat nevettek, hogy Angliában annyit 2* 19
