Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
A Duna–Tisza-csatorna kérdése
eredményesebbnek az agyonhallgatás látszott. így a közvélemény nem értesült róla. Széchenyit azonban foglalkoztatta, bár hátramaradott közlekedési viszonyaink közepette alig látta lehetségesnek a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését. Ezért tartotta annyira lényegesnek minden vonatkozásban közlekedésünk egységes koncepció szerint történő fejlesztését, s ezért ragadott meg minden alkalmat arra, hogy ennek fontosságát a nagy nyilvánosság előtt is hangsúlyozza. „Van-e még nemzet, melly kocsin jár, s annyi időiül fogva mint a Magyar — úgy mondják a mohácsi ütközethez is, — s jobb útra eddigelé szert nem tett volna? Ebben nem tudtam magamban valami határozatra jutni, mert e tárgyat eléggé nem fontoltam, s csak azt tudom, hogy kocsi út nélkül szinte csak any- nyi. mint nyelv nélkül nemzet, s vagy lépve halad, vagy megakad, csak e kettő között mozog. Üggyel, bajjal, roncsolt testtel s belsőleg keseregve: miért nem köti vízcsatorna össze Szegedet Pesttel.. .”i3i Az Al-Duna szabályozása munkáiban mutatkozó elkedvetlenítő nehézségek következtében megcsökkent érdeklődését újból felkeltette Beszédes József Bállá és Vedres terveit továbbfejlesztő csatornahálózati elképzelése, melyben a Szegedet Pesttel összekötő csatornát egy Csongrádi betorkollású tiszai és egy Bölcskénél a Dunába torkolló nyugati oldalággal javasolta megépíteni. Beszédes egy még nagyobb távlatú csatorna részeként szándékozott létrehozni a Duna—Tisza-csator- nát. Tervét 1839-ben „Kolozsvártól Grátzig országos Nagy Csatorna tervének és a’ földszín’ ’s folyó vízágy ótalmi tervének rövid előadása” címmel könyv formájában is közreadta. Elképzelésének érdekességét csak fokozta, hogy abba mint hajóutat a Balatont is figyelembe vette. Kétségtelen, hogy mikor a Beszédes-féle terv 1840- ben az országgyűlés elé került, Széchenyi azt támogatta, s személyes része volt a Dunát a’ Tiszával ösz- szekötő csatornáról alkotott 1840. évi XXXIII. törvénycikk létrejöttében. 100
