Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)

Függelék

Hunyadi és Széchenyi Világ nagy hőse Hunyadi Kereszténységnek vára A bús anyának oltalom S halál az ottománra A széles Vaskapu, mely ott Kevélykedett feléje Nem aggasztotta vón, ha nem Keresztények veszélye Romlásukat mely érlelé Vad áldozatra készen De jött a nagy szabadulás Váratlanul, merészen Széchenyi íme vaskezét A büszke szirtre tette És alkotva rombolás Rendet teremt felette A Duna már nem rém jele Hajó hajó nyomába S mord kapuit ki féle, már Nem rémledez hiába. Enyhülésben a Porta zord Vadsága sem kivétel S heggeszti harci sebeit Kultúra gyógyfüvével És szomjúhozva, egyre tör Tettek útján előre S a fejlődést így melyre lel, El nem vehetni tőle. A dics s örökzöld koszorú A csodálatos hősé, Ki fűzte Kelet - s Nyugatot Testvéri ismerőssé. Hömpölygő hátán a Duna Terhét, mely gazdag, édes, Sóhajtva hordja, s habja míg Mormoló és beszédes Röpül a fürge „Ferdinánd" S ha útja célhoz ére, Rakja az árut - kincseket A partnak kebelére. És mindezt, mindezt mintha csak Álmodnánk, ébren, ülve, Tetted csodás, nagy alkotó S mély értelemnek műve. Béke ragyogó embere, A te nagy műved mindez, A föld sarkáig elragyog Az üdv, mit szerte hintesz. A lelkes múzsa készen áll Hódolni nagy nevednek, Nagy műved fogják nemzetek Dicsérni nemzeteknek!