Mészáros Csaba (szerk.): Mezőgazdasági vízépítés, vízhasznosítás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
1.3 A vízszállítás és vízkormányzás művei - 1.31 Földcsatornák
12. táblázat folytatása Mérési hely A veszteség jellemző értékei 1 2 3 4 5 6 Kenderes Gástyás réti talaj állandó 450 68 15 Hortobágy K. IV/8 szikes " tf 800 242 2”9 Hortobágy K. VI szikes " tt 2200 242 11 1 a csatorna jele 2 a talaj megnevezése 3 az öntözési tizem jellege 4 a vízhozam a csatorna elején, 1/s 5 elszivárgás, 1/s. km 6 elszivárgás, %f\am 2 A szivárgási intenzitás határai 30 és 200 1/m . óra. A cél az, hogy ezt 5 l/m^ . óra érték alá szorítsuk. A szivárgási folyamat elméleti kérdéseinek vizsgálata során tett megállapítások közül az egyik legjelentősebb az, hogy a szivárgási veszteségek csak akkor hasonlíthatók össze, ha hidraulikai szempontból azonos körülmények között mérték azokat. Az öntözőcsatornákban előállított üzemi vizszint a talajvíz szintje fölött helyezkedik el, s igy a vizmozgás a csatornából a talajvíz felé indul meg. Echeverry az alábbiak szerint végezte számításait. A permanens szabad szivárgás állapotának jellemzésére feltételezte, hogy a beszivárgó viz mennyiségének, a csatorna felületének és az időnek egységére vonatkozó fajlagos értéke (i ^l/m^ . óra vagy m^/m^ nap] ), az un. szivárgási intenzitás a vízmennyiség négyzetgyökével arányosan változik. Az 1/39. ábra jelöléseit használva, a vizszinttől lefelé a rézsűn mért ^távolságban a helyi szivárgási intenzitás i , és a fenéken érvényes ^közepes szivárgási intenzitás a következőképpen alakul: i^ = a /h^, illetve i = a /h7 Tehát: 117
