Mentsik Győző: Út- és vasútépítés. Útépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
3. Utak nyomozási szempontjai
A semleges vonalat az átlagos eséshez közeli esésekkel célszerű nyomozni kaszok váltják egymást. Igyekezni kell lehetőleg az átlagos emelkedést tartani. Akár a térképen, akár a terepen nyomozzuk a semleges vonalat, ügyelni kell arra, hogy ne mechanikusan végezzük a keresést, és ne a szintvonalak vezessék egyedül a semleges vonalat és ezzel az úttengelyt, hanem a semleges vonal irányítása az ut kívánatos fő irányának szem előtt tartásával a kezünkben legyen. Uttervezésnél a semleges .vonal hajlását, emelkedőjét a szükség szerint többször is meg lehet változtatni. Ha egy mellékvölgybe nem kívánunk, vagy az Rmin miatt nem tudunk, behatolni, akkor a 14. ábra szerint légvonalat alkalmazva a semleges vonalat a leendő hídszerkezet irányában a mellékvölgy túlsó oldalán ugyan arról a terepmagasságről folytatjuk tovább. Ha pedig pl. egy elnyúló hegyorrot nem kívánunk kis sugárral, nagyobb úthosszái megkerülni, akkor földalatti vonallal (15. ábra) a majdani bevágással áthaladó ut vonalában a semleges vonalat a hegyorr másik oldaláról az azonos magasságú szintvonalról lehet tovább indítani. Már a semleges vonal nyomozásánál figyelembe kell venni a meglévő ut és vasútvonalakat, vízfolyásokat. A különszintű keresztezés érdekében meg kell állapítani a tervezendő ut pályaszintjét, (magassági adat hiányában azt feltételezve, hogy a meglévő ut ill. vasútvonal pályaszintje a terepen halad) és azt, mint kötött magasságot kell tekinteni. A nyitvatartandó űrszelvény, valamint a tervezendő műtárgy szerkezeti magasságának (tAO) összegét a keresztezendő útpálya szintjéhez hozzáadjuk felüljáró esetén (aluljáró esetén levonjuk). Az igy kapott minimálisan nyitva tartandó magasságokat a terepen kijelöljük és a semleges vonalat légvonallal (ill. földalatti vonallal) nyomozzuk ki. A semleges vonal által feltárt terepet már a nyomozás során gondosan szemrevételezzük, hogy megfelel-e az ut tervezési-építési szempontjainak. 27
